Tonk Márton rektor felidézte: az 1989-es rendszerváltás eufóriájában az erdélyi magyarság azt remélte, hogy újraindíthatja az 1959-ben elvesztett önálló állami egyetemét. Egy bő évtizedes „iszapbirkózás” és a magyar egyetem létrehozására irányuló romániai politikai akarat teljes hiánya vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy ha nincs önálló állami, akkor legyen magán, de akkor is önálló egyetem, egyetemhálózat. Így indult útjára húsz évvel ezelőtt az erdélyi történelmi magyar egyházak által létrehozott alapítvány felügyelete alatt a magyar költségvetésből nyújtott forrásokból a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amely ma a különböző egyetemi rangsorokban Románia húsz legjobb egyeteme közé tartozik, és amelynek egyes szakjai, a legjobbnak számítanak Romániában.

Kató Béla erdélyi református püspök, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány elnöke beszédében megállapította: az alapítók beálltak azok sorába, akik majdnem ötszáz éve küzdenek az erdélyi magyar felsőoktatásért. Felidézte: 1581 óta, amikor Báthori István erdélyi fejedelem jezsuita egyetemet hozott létre Kolozsváron, számtalan egyetemalapítási kísérlet történt. Különböző korokban újból és újból megfogalmazódott az a követelmény, hogy anyanyelvi felsőoktatás nélkül nem lehet Erdélyben teljes életet élni.

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára az értékteremtés zászlóshajójának nevezte az intézményt. „A küzdelem nem volt hiábavaló, versenyképességével, minőségével a Sapientia mind a román, mind pedig a Kárpát-medencei oktatási térben megkerülhetetlenné vált” – állapította meg az államtitkár.