Házastársak intim levelezésének kötetbe gyűjtése, a nagyközönség elé kínálása nagyon-nagyon ritka esetben indokolt: gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária egy sorsdöntő esztendő ideje alatt egymáshoz írott leveleinek kiadása mégis fontos számunkra, hiszen nemcsak Erdély Széchenyijének magánéletéről derülnek ki olyan adalékok, amelyek korábban ismeretlenek voltak, hanem történelmünk egyik legfontosabb korszakának, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejének sajátságos, kettejük tapasztalatai által megírt története is kikerekedik belőlük.
Az Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848–1849-ből című kötet szombat délutáni, Bod Péter Megyei Könyvtárbeli bemutatóján Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke üdvözlőbeszédében Mikó Imre alakját méltatva kiemelte, nemcsak végeérhetetlen, a kultúrától a tudományig, az egyháztól a politikáig terjedő tevékenysége emelte ki kortársai közül, hanem valódi erdélyi magyar államférfi volt, nem hiába nevezték még életében Erdély Széchenyijének.
A könyvbemutatón jelen lévő Somogyi Gréta irodalomtörténészt, a kötet egyik szerkesztőjét József Álmos helytörténész faggatta a könyv születésének körülményeiről. Somogyi Gréta elmondta, a levélváltás 1848 januárjában kezdődött, amikor gróf Mikó Imrét kinevezték kincstárnoknak, és el kellett költöznie új hivatali állomáshelyére, Nagyszebenbe, az utolsó levél pedig egy év múlva, 1849 januárjában keletkezett. Az elegánsan bekötött leveleknek kalandos a történetük, hosszú időn át Mikó Imre egyetlen, őt túlélő lánya és az ő családja őrizte a leveleskönyvet, 1945-ben az államosításban részt vevő egyik rendőrhöz került, aki továbbadta megőrzésre egy magát megnevezni nem akaró magánszemélynek – utóbbinál ötven évig lapult a leveleskönyv, míg végül 2012-ben odaadományozta az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Ugyancsak Mikó Imre örököseinek családi útja a magyarázat arra is, hogy miért épp a Veszprém Megyei Levéltárba került Erdély Széchenyije hagyatékának nagy része – így Mikó életének mozaikjai a veszprémi levéltárban található iratokból rakhatók össze, emelte ki a kötet szerkesztője.
Somogyi Gréta a leveleskönyv kiadásának szükségességét azzal indokolta, egyrészt megismerhető belőle a közszereplő Mikó Imre magánemberként, másrészt – lévén nem hivatalos levelek – bennük a házastársak a forradalmi eseményekre reagálnak, azok kapcsán aggodalmuknak is hangot adnak. A leveleskönyv egy többgyermekes házaspár egymáshoz írt, szenvedélyes szerelemtől, igaz emberségtől, istenhittől, olykor mély bánattól, máskor tréfálkozó, játékos humortól áthatott megnyilatkozásait tartalmazza – összegezett az irodalomtörténész.
A szombat délutáni rendezvény a Székely Mikó Kollégium diákjainak gróf Mikó Imre intelmeiből összeállított bemutatójával zárult, de vasárnap is volt folytatása, hiszen a zabolai Mikes-kastélyban szintén könyvbemutatóra került sor, és ezzel az alkalommal a Liszt Intézet átadta a Roy Chowdhury-Mikes családnak annak az emléktáblának a másolatát, amelyet a Székely Mikó Kollégium diákjai helyeztek el Mikó Imre szülőházán 1905-ben, születésének századik évfordulóján, de amelyet a kommunista rendszer megsemmisített.
