A kép kimaradt két olyan 19. századi kiadványból is, amelyek az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről a legtöbb illusztrációt közölték: a Gracza György által 1894-ben összeállított Az 1848–49-iki Magyar Szabadságharcz Története I–V. köteteiből és a Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor szerkesztésében megjelent, Ezernyolczszáznegyvennyolcz. Az [ezernyolcszáznegyvennyolc] 1848/[18]49-iki magyar szabadságharcz története képekben című munkából. Mindkét mű illusztrációs anyagát elsősorban a gróf Kreith Béla 1848–49-i Országos Ereklyemúzeumából és az Aradi Ereklyemúzeum kézirat- és nyomtatványgyűjteményéből válogatták.

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk arcképeinek nagy részét Szamossy Elek (1826–1888), Bellony László (1871–1913) és Orlai Petrich Soma (1822–1880) készítette. E három művész nem ismerte személyesen a szabadságharc mártírjait, Barabás Miklós viszont már a forradalom előtt, 1844-ben megfestette például Leiningen-Westerburg Károly arcképét, majd 1849-től kezdődően élethű portrékat festett vagy rajzolt Damjanich Jánosról, Kiss Ernőről, Knezich Károlyról, Vécsey Károlyról, Nagysándor Józsefről, és a róluk készült munkáit használta fel az aradi csoportkép elkészítésekor. (Közölte Rózsa György –Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével, 1973)

Damjanich János

Nagysándor Józsefet már 1840-ben Kolozsváron mint József huszárt megörökítette, majd 1849-ben Pesten készített egy szép rajzot a tábornokról. Minderről megemlékezett Önéletrajzában: „Meglátogattam Nagy Sándor tábornokot, kit még József-huszár hadnagy korából ismertem s őt is lerajzoltam. Lefestettem aquarellben a menyaszszonyát is, dr. Schmidt pestmegyei főorvos leányát, a kinek képét Nagy Sándor a fogságba is magával vitte s a leány atyja csak nagy nehezen tudta Nagy Sándor hagyatékából visszaszerezni. 1849-ben, a vár bevétele után, át akarván költözködni budai nyári lakomba, miután a hajóhidat Jellasich elégettette, csak a lánczhídon lehetett volna kocsin átmenni, azon pedig csak honvédeknek volt szabad járni; Nagy Sándor adott engedélyt, hogy az én bútoros kocsimat is át engedjék.”

Nagysándor József

A művész egyik legszebb és legmeghatóbb képe Nagysándor József kivégzése után készült, amely a vértanú hős menyasszonyát, Kovács Schmidt Emmát ábrázolja. A kép a szép fiatal nő ábrázolásán túl mélyen szimbolikus tartalmú: a gyászfátyolt viselő hölgy kezében babérkoszorút tart, mellette a tábornok fakorlátra helyezett egyenruhája látszik. A háttérben a romos budai vár épületeit festette meg a művész, utalva arra, hogy – 1849. május 21-én – a tábornok az ellenség által elfoglalt várba elsőként benyomuló rohamcsapat vezetője volt.

Kovács Schmidt Emma, Nagysándor József menyasszonya

Mellékelem a tábornok utolsó levelét a menyasszonyához: „Arad, 1849. szeptember 9.

Szeretett drága angyali jóságú Emmám!

Nem találok szavakat rá – hogy elmondjam, milyen végtelen örömöt szereztek szeretetteljes, vigasztaló soraid – számomra olyan nagyon értékes ajándékod – nem is tartottam már képesnek magamat jelenlegi rettenetesen kínos helyzetemben, testemet-lelkemet nyomasztó borzalmas magányomban ilyen jótékony érzésre – melyet csak te – az egész világon egyedül csak te voltál képes felébreszteni bennem. Mert most, hogy leszámoltam végképp a világgal, fájdalmasan ugyan – de nyugodtan nézek szembe – sorsom jövendő alakulásával és mindazzal, ami még történhetik velem – immár elvesztettem minden reményem – mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem – ez a legmélyebb, legszentebb érzés, amit valaha éreztem, és ez el fog kísérni a sírba – az emlék, az irántad érzett rajongás lesz egy jobb, örökké tartó jövendőbe vetett végső vigaszom, melyet már nem felhősíthetnek el földi dolgok. Fogadd őszinte köszönetemet azokért a mennyeien szép órákért, melyekkel szereteted megajándékozott. – Ápold és vigasztald kedves jó anyádat – adja Isten, hogy mihamarabb felépüljön betegségéből; gondolj rám szeretettel és együttérzéssel, mint ahogy én is mindig, az élet utolsó percéig szüntelenül szeretlek, és imádlak. – Isten legszentebb, legszebb áldása rád, szeretett, drága, szép, angyali jóságú, erényes lánykám – légy boldog, ezért imádkozik lelke mélyéből imádó Pepid.

Emlékül küldök egy hajfürtöt – Isten veled, Emmám!”

Thorma János festménye

Érdemes megemlíteni, hogy Nagysándor József alakját később több festő – és szobrászművész is – megörökítette, valahányan Barabás Miklósnak a tábornokról készített arcképét felhasználva. Thorma János (1870–1937) Aradi vértanúk című olajfestményén szinte mindegyik hős tábornok alakját Barabás arcképeinek felhasználásával festette meg a vesztőhelyen, az előtérben épp Nagysándor Józseffel.