Beke István és Szőcs Zoltán még a feketehalmi börtönben raboskodott, amikor 2020-ban, a trianoni békediktátum centenáriumán a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma arról döntött, hogy Teleki Pál-érdemérmet adományoz Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak, akiket a román hatalom „székely terroristáknak” bélyegezve ártatlanul meghurcolt, 2018. július 4-én 5–5 éves letöltendő börtönbüntetésre ítélt és bebörtönzött.
Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt több mint ezernapos fogvatartás után a nyáron, július 19-én helyezték feltételesen szabadlábra. A kitüntetést – a díszoklevelet és a Rieger Tibor szobrászművész által készített érmet, melyen Teleki Pál egyik gondolata, a Merjünk magyarok lenni olvasható – a két egykori vármegyésnek szeptember 25-én adták át a Pesti Vármegyeháza dísztermében, ahol az egybegyűlteket elsőként Tarnai Richárd, a Pest Megyei Kormányhivatal vezetője köszöntötte. A kitüntetést Lezsák Sándor, a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriumának elnöke adta át Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak. A laudációt Magyary Rozália kurátor, a Pro Hungaria Kulturális Értékközvetítő Alapítvány ügyvezető igazgatója tartotta.
A díjátadást megelőző napon a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetőjével, Csóti Györggyel és munkatársaival a további jogi lépéseket beszélték meg. Beke István és Szőcs Zoltán ártatlanságának kimondásáért és kárpótlásért nemzetközi fórumokhoz fordult, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához már 2019 januárjában beadták kárpótlást kérve panaszukat, most pedig hosszú előkészület után az Európai Unió luxembourgi bíróságánál próbálkoznak perújrafelvételért és kártérítésért.
„Teleki Pál a magyar örökség egyik legelszántabb védelmezője volt. Az ő nevével fémjelzett emlékérem a magyar becsületrend megfelelője, és azt üzeni, hogy merjünk magyarok lenni. A díj egy olyan személyiség nevét viseli, aki a magyar történelem egyik fekete, nehéz időszakában volt miniszterelnök. Nekem és Zoltánnak csak túl kellett élni egy nagyon hosszú kényszerhelyzetet, amibe ártatlanul cseppentünk bele. Teleki Pálnak szívügye volt a határon, a gúnyhatáron inneni és túli magyarság sorsa, akinek a híres vörös térképe bizonyította az elszakított területeken lévő etnikumok arányát, akinek a síremlékén az áll, hogy dolgozott a cserkészetért és meghalt a magyar nép becsületéért. Trianon egy olyan szó, amely a mai magyarság körében különböző érzelmeket vált ki. Vannak (…), akiknek fáj, vannak, akik elszomorodnak, vannak, akik egyet legyintenek, és sajnos nagyon sokan, akiket abszolút nem érdekel. Nem érdekel, pedig mindannyiunk testén ott van a Trianon által okozott seb. Itt ismét sorolhatnám, hogy vannak személyek, akiket nem érdekel ez a seb, vannak személyek, akik elszomorodnak e sebek láttán és vagyunk, akik mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek a sebek gyógyuljanak, és ne fájjanak. Természetesen bizonyos áldozatok árán. Szülővárosomnak, Kézdivásárhelynek, a székelységnek, a magyar nemzetnek amikor szüksége lesz a szolgálatomra, én ott fogok állni a barikádon. Ez a díj nemcsak engem illet, hanem a családomat, bajtársaimat és azokat a nemzettestvéreimet, akik a megpróbáltatások idején mellettem álltak. Isten óvja a Kárpátok koszorúzta magyar hazánkat!” – mondotta Beke István.
