Minden eddiginél több, 15 ezer új koronavírus-fertőzést igazoltak tegnap, miközben az országban gyakorlatilag egyetlen szabad ágy sincs a kórházak intenzív osztályain. És nincs kormányunk.
A belügyi államtitkár bejelentette: az egészségügyi rendszerre nehezedő nyomás miatt a kórházakban csak a sürgősségi eseteket látják el, felfüggesztik a halasztható beutalásokat, kezeléseket és kivizsgálásokat. És nincs kormányunk. Mostanság kapják kézhez a fogyasztók az immár emelt tarifák alapján számolt gáz- és villanyáramszámlákat – és nincs kormányunk. A jegybank is lépni kényszerült: az elszabadulni látszó infláció kordában tartását célozva alapkamatot emelt – a hitellel rendelkezők már készülhetnek törlesztőrészleteik növekedésére. De hiába aggódnak, hiába remélnek segítséget – nincs kormányunk.
A bizalmatlansági indítvány tegnapi vitáján semmi meglepő nem történt: Florin Cîțu – vagy inkább Klaus Iohannis – kormánya megbukott. Nem nagy kár érte, gondolhatnák sokan, pedig valójában mégiscsak igen, hiszen olyan súlyos válsághelyzetben, mint amiben most van az ország, egy rossz kormány is jobb a semminél. Ráadásul az eredeti Cîțu-kormányról még csak azt sem lehetett mondani, hogy úgy ahogy volt, rossz volt, hiszen több minisztérium élére is olyan tárcavezető került, akiknek azért voltak terveik és alkalmasak voltak a feladatra. (Az RMDSZ-es tárcavezetők mellett hosszú idő után például a szállításügy élére is jó szakember került.)
A nagy kérdés, hogy mi következik most. Több forgatókönyv létezik, a legelrugaszkodottabb talán az előrehozott választásokról szóló, de hasonlóan valószínűtlennek tűnik jelenleg a szociáldemokrata-liberális nagykoalíció, illetve a szakértői, esetleg a nemzeti egységkormány gondolata is. Kicsivel nagyobb a valószínűsége az eredeti, PNL–USR PLUS–RMDSZ koalíció újraalakulásának – ehhez azonban Iohannisnak hű szolgáját, Florin Cîțut kellene beáldoznia, akiért és aki miatt az egész cirkusz kirobbant. Legtöbb esélye ezért egy kisebbségi, PNL–RMDSZ kormánynak van, amelyet a PSD addig enged dolgozni, amíg érdekeiknek megfelel, hogy e súlyos egészségügyi, szociális és gazdasági válsághelyzetben ne ők vigyék el a balhét a várható korlátozásokért, népszerűtlen intézkedésekért.
A sok bizonytalanság mellett azonban a mostani politikai válságnak van néhány egyértelmű, tényként kezelhető tanulsága is. Az egyik, hogy Klaus Iohannis államelnök nemcsak államférfinak tökéletesen alkalmatlan, de még egy ócska Dâmbovița-parti politikusocskának is, pár hónap alatt ugyanis sikerült tönkrevernie saját pártját és kormányát. A másik, hogy a belviszálytól sújtott Nemzeti Liberális Pártot alighanem választóik is büntetni fogják, és minden esély adott, hogy a parasztpárt sorsára jussanak. A harmadik, hogy ha mostanság tartanának választásokat, az AUR alighanem még több szavazatot kapna, mint a tavaly.
A legfőbb tanulsága azonban ennek a hatalmas cirkusznak, hogy ócska, már-már élhetetlen országban élünk, melyet évtizedek óta rendületlenül igyekszik kifosztani régi és új szekusok, szedett-vedett bűnözői csoportok és felelőtlen politikusok laza szövetsége. Így aztán nemhogy kormányunk, de lassan országunk sincs.