Nagy D. István
Ha a dicséretről lekéstünk, a szidásért már kár sietni – szokták mondani, főképp azoknak, akik egy esti, elhúzódó baráti beszélgetésen nem sietik el a hazatérést. Valahogy így láthatta Klaus Iohannis államfő is, aki miután megnyúlt arccal egy egész ország előtt tudomásul vette, hogy az aktuális kedvence által vezetett kormány megbukott – nem is akárhogy! – másnap ügyesen elvonult az egyre siralmasabb itthoni állapotok közül Szlovéniába, az éppen zajló informális EU-csúcsra.
Egyben lazán a jövő hétre halasztotta az egész „kormányalakítósdit”. A réginek már úgyis mindegy, csak újabb cirkusz következik, minek sietni – gondolta nagy valószínűséggel, miközben igen ügyesen megmagyarázta, miért nem igyekszik az új kabinet felállításához vezető első lépését megtenni, azaz egyeztetni a pártokkal. A minden románok elnöke állítása szerint gondolkodási időt akar adni az alakulatoknak, mert mégiscsak tombol a járvány, egekben az árak, jön a tél és egyáltalán: ijesztő a helyzet. Érettségre és felelősségteljes magatartásra van szükség – üzente szigorú tanító bácsiként Klaus Iohannis, nem feledve ugyanakkor, hogy azért egy becsületeset rúgjon mindazokba, akikre éppen haragszik – köztük kiemelten a volt koalíciót faképnél hagyó USR PLUS-ba. És hogy üzenete nehogy ne találjon halló fülekre, a lényeget az EU-csúcson is megismételte. Biztos, ami biztos.
A pártok, szövetségek megkapták tehát a házi feladatot, és nagyjából az útmutatót is, hogy miként is kellene az kinézzen jövő hét keddig. Iohannis eléggé egyértelművé tette: ha tovább komolytalankodnak, parlamenti többség nélkül mernek bármit is kérni, szó sem lehet új kormányról, Florin Cîțu csapata majd csak elirányítgatja még egy ideig az országot. A bizalmatlansági indítvány megszavazói és a (még) kormányoldaliak nyilatkozataiból kiindulva azonban nagy reményeket nem érdemes fűzni ahhoz, hogy bármit is komolyan vesznek a feladatból. Az AUR máris előrehozott választásokat kér (meglovagolandó, hogy az elmúlt időszak politikai zűrzavara igen előnyös helyzetbe hozta őket a támogatottság terén), a Szociáldemokrata Párt is vígan hajlana erre a lehetőségre. A koalíciós pártok jelölni sem igen akarnak kormányfőt a jelen parlamenti felállás mellett, az USR PLUS továbbra is sértődötten mutogat a liberálisokra (és fordítva), ami nagyjából lenullázza annak az esélyét, hogy a volt koalíciós partnerek bármilyen egyezségre jussanak. Az indítvány megszavazása után mondjuk ez elég furcsa is lenne, igaz, a román politikai prérin történtek már ennél cifrább fordulatok is.
Itt tartanak tehát Románia vezérei, mindenki a maga barikádján, várva, hogy az ellenfél merre mozdul. Közben lángol az ország, egyre sötétebb hónapok elé nézünk. Igencsak eljött az ideje elismerni, hogy több fronton is vesztésre állunk és iszapbirkózás, olcsó politikai taktikázás helyett jobb lenne megpróbálni menteni a menthetőt. Amire egyre kevesebb az idő.
