A digitális fotózás elterjedésével ugrásszerűen megnőtt a családi fotóink száma, ennek pedig kulturális hatása is van. Időnként magam is tapasztalom, hogy valóságos vesszőfutást jelent begyűjteni, rendszerezni és valamiképpen „egyben tartani” a családtagok okoseszközein tárolt fényképeket, arra is figyelve, hogy a személyes fotóink ne kerüljenek idegenek kezébe.

Miközben a digitális fényképeink ma már önálló kommunikációs formát jelentenek, a használatukra vonatkozó illemszabályokat még csak most tanulgatjuk.
Egy-két nyomógomb megérintésével könnyen készíthetünk kiváló minőségű fotókat, azokat szerkeszthetjük, és pár másodperc alatt meg is oszthatjuk a világhálón. A fényképeken rögzített életünk egy-egy pillanata örömtelivé teheti és gazdagíthatja a mindennapjainkat, de a szabadon közzétett fotók súrlódásokhoz és sértődésekhez is vezethetnek.

Az egyik legfontosabb illemszabály: weboldalunkon, közösségi oldalunkon csak engedéllyel tegyünk közzé fotót a gyermekeinkről, illetve azok barátairól, osztálytársairól, ismerőseiről.

Ha engedélyt kérünk a gyermekünktől, mielőtt megosztunk egy őt ábrázoló képet, azt látja, hogy a szülei tisztelik őt és a magánéletét.

Egy születésnap például remek alkalom lehet arra, hogy megmutassuk: mi az, aminek a nagyobb nyilvánosság előtti megosztása elfogadható – és mi az, ami nem.

Az életkor és az érettség függvényében vannak olyan gyerekek, akik értik, mi a különbség a fotó készítése és megosztása között. Belátják, hogy azok a társaik, akiket nem hívtak meg, esetleg megbántódhatnak, ha a Facebookon vagy az Instagramon meglátják a születésnapi bulin készült képeket.

Az empátia és a fotómegosztással kapcsolatos tisztelet megtanítását érdemes a lehető leghamarabb elkezdeni. Éppen ezért, amikor a gyermekünknek egy új digitális eszközt adunk, ragadjuk meg az alkalmat, hogy beszélgessünk. Kezdjük a kapaszkodókkal, vagyis a határok felállításával és az elvárások tisztázásával. Ez a beszélgetés minket is rákényszerít arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan viszonyulunk az otthonunkban található digitális eszközökhöz és játékokhoz.

A közösségi oldalon bejelölt több száz ismerősünknek biztosan nincs szüksége a gyerekeinkről készült heti fényképes beszámolókra. A nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és a család közeli barátai azonban szívesen látnák, ahogyan cseperednek. A helyzet rendezésére keressünk megoldást, hogy ne a közösségi oldalak felületeit használjuk a gyermekeink életének dokumentálására.

Nagyon hasznosak a Dropbox és a Google Drive szolgáltatásai, de feltölthetjük a fényképeinket egy jelszóval védett weboldalra is, ahol azt is beállíthatjuk, hogy mennyire legyenek nyilvánosak a fotóink, és ahol akár engedélyt is adhatunk arra, hogy mások azokat felhasználhassák.

Családunk „belső körével” e-mailben is megoszthatjuk a képeket, mert igazából ők azok, akik tényleg szeretnének minden héten friss fotókat nézegetni.
Közben azt se feledjük el, hogy bármilyen szokás megváltoztatása időbe telik. Ragaszkodjunk a család fotómegosztással kapcsolatos szabályaihoz, szükség szerint igazítsunk rajtuk, amíg megkapjuk a kívánt eredményt.

Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa