Az 1968-as megyésítés utáni évtized Sepsiszentgyörgy számára az erőltetett iparosítás következményeként új lakónegyedek kialakítása mellett számos új középület létesítését is eredményezte. Ezek városunk központjának főtéri részét is érintették, sőt, a Bodok Szálló felépítésével (1973-ban adták át) lebontásra került az 1862-ben épült Bogdán-ház és a mellette álló, még régebbi, egykori nevén Központi Szálloda, megváltoztatva a piactér északkeleti épületsorának harmonikus építészeti egységét.
1972-ben az Olt és 1918. december 1. utca sarkán levő kisebb épületek helyén emelték a posta-és telefonközpont részére az 2011-ben belsőleg átalakított, kívülről tükörborítással ellátott Erdély Magyar Művészeti Központ tömbjét. Ugyanez az év hozta el a Gróf Mikó utcában az ADAS-toronyházat, a Kőrösi Csoma Sándor utcában a Művész mozit. 1975-ben a volt Gábor Áron tér nyugati sorának épületei helyén átadásra került a Szakszervezetek Művelődési Háza, s épített környezetének 1979-ben történt megsemmisítésével helyén a 80-as évek elején emelt tömbházsorokkal teljesen új képet kapott a tér. A fenti változások helye, folyamatának képi emlékei Sepsiszentgyörgy képes krónikájában követhetők. Jelen írás célja a Szent György tér múltjának és kialakulási folyamatának bemutatása.
A Gróf Mikó Imre utca északi vonalának a Bene-háztól (vadászati múzeum) keletre eső részén, valamint a Hungária Szállótól délre sorakozó családi házakat az 1970-es évek közepétől földszintjén vasúti menetjegyirodával, a Fortuna nevű vegyeskereskedéssel (ma Catena gyógyszertár) és vegyi árukat forgalmazó üzlettel (ma játékterem) négyemeletes tömbház foglalta el.
A Gróf Mikó Imre utca déli, valamint a volt November 7. utca 1976-ban elkezdett bontásának végső állomásaként felszabadult tér keleti felén 1982 tavaszán a város lakosságának átadott, 55 üzletfelülettel rendelkező Sugás Áruház kapott helyet. Ez méreteiben egy Szentgyörgynél nagyobb város lakosságának is megfelelt volna, megjelenése az egész állami kereskedelmi hálózat átalakítását is magával vonta, s így a diktatúra utolsó éveiben az országos áruhiány még inkább megmutatkozott. Emiatt a találékony lakosság a különben esztétikai szempontból szép bevásárlóközpontot találóan nevezte el „Kongó”-nak. Az áruház nevét Nagy Ferdinánd, a Román Kommunista Párt Kovászna megyei első titkára javasolta. A gond csak annyi volt, hogy abban az időben a földrajzi formákról, helységekről, személyiségekről tilos volt intézmények, ipari vagy kereskedelmi létesítmények elnevezése (jelen esetben a Magazin Universal – Áruház név jöhetett csak szóba). Végül csak némi „figyelmességekkel” sikerült Ana Mureșanu kereskedelmi minisztert rábírni az elnevezési ajánlat aláírására.
A tér északkeleti részén, az 1918.december 1. út vonalán húzódó családi házak sora helyén ma két kereskedelmi bank, a Transilvania Bank (1999), a Raiffeisen Bank (1993) tömbje és két, a lebontást túlélő magánház áll. A fenti létesítményekkel körülvett tér közepén 2000-ben Harmath István alkotását, a város névadójára emlékeztető, sok vitát kiváltó Szent György-szobrot helyezték el.
(További írásokat Sepsiszentgyörgy múltjáról Cserey Zoltán és József Álmos Sepsiszentgyörgy képes története című könyvében olvashatnak, mely megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltban.)
