Nagy D. István
Úgy tűnik, a liberálisokhoz szegődött magas rangú nyugalmazott katonatiszttel, volt vezérkari főnökkel az élén kisebbségi kormánya lesz végül az országnak, ezzel kellene átevickélni a koronavírus-járvány negyedik – mostanra már humanitárius katasztrófává vált – hullámán, az energiaár-robbanáson, a súlyosnak ígérkező téli időszakon.
Kétségkívül igaza van Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek – és nem csak –, hogy egy magát demokratikusnak tartó államban nem szokványos, hogy egy katona álljon a végrehajtó hatalom élén, de mint tudjuk, rendkívüli idők, rendkívüli megoldásokat követelnek. Vélhetőleg ez fordulhatott meg Klaus Iohannis államfő fejében is – nagy eséllyel „külső” biztatás nyomán is –, és végre belátta, egy ideig fel kéne már hagyni a másfél hónapja tartó politikai acsarkodással, és félretenni a csatabárdokat, mert tényleg hatalmas a baj. A jelek szerint e gondolat helyessége felől a pártját is viszonylag könnyen meggyőzte, sőt, még bizalmi emberét – Nicolae Ciucă személyét – is sikerült „lenyeletnie” velük, és az sem kizárható, neki köszönhetően a Nemzeti Liberális Párt már nem ellenzi annyira a szociáldemokratákkal való átmeneti barátkozást. Természetesen a parlamenti többség kedvéért.
Nem vitás, Romániának teljes jogkörű kormányra van szüksége, ha érdemben tenni akar valamit a járványhelyzet és a gazdaság ügyében, ezért önmagában értékelendő, ha államfői közbelépéssel, de sikerül időszakosan csitítani a politikai vihart. Nehéz ugyanakkor Ciucă jelölése kapcsán elhessegetni az érzést, hogy hátterében nem feltétlenül a döntéshozók felelősségre ébredése áll, sokkal inkább egy összetett, már korábban elindított színjáték része, amit most a járványhelyzet felgyorsított, némileg kényszerhelyzetbe hozva a szereplőket. Nem kell különösebb politikai éleslátás ahhoz, hogy feltűnjön: az elmúlt hetek eseményei egyrészt a Mentsétek meg Romániát Szövetség kiszorítását szolgálták, másrészt új politikai egyezségek felépítéséhez készítették elő a terepet – ennek mélységei ugyan még nem láthatóak, de egyértelműen egy időszakos PNL–PSD fegyverszünetről szólnak, ami várhatóan a mostani siralmas állapotok elmúltáig ki is tartana. Marad természetesen a kérdés, hogy ezt a fegyverszünetet mikor is kötik meg – a szociáldemokraták egyelőre még a nehezen megkapható hajadon szerepét játszották tegnap –, illetve, hogy a felek valamelyike nem gondolja-e meg magát menet közben.
A magunk részéről csak reménykedni tudunk, hogy legalább a tragikus járványhelyzet ez alkalommal elveszi politikusaink kedvét attól, hogy tovább folytassák olcsó politikai játszmáikat, és megpróbálnak felnőttként viselkedni, ha már letaszítottak a gödör legaljára.
