Már a papolci szülőház is a dal otthona volt. Apja a helyi dalárda alapító tagja. A dal- és a közösségépítésben az első példakép. Aztán a Székely Mikó Kollégiumban a tudatos zeneművelés maradandó élményét nyújtja számára zenetanára, Bágya András. A marosvásárhelyi tanítóképző kórusában további zenei képzéssel gazdagodik. A karnagyi mesterségnek a Bartók Béla Dalszövetség karnagyképző tanfolyama elvégzésével kötelezi el magát.

1948-tól élete végéig Kovászna a meghatározó közege, tanárként és karnagyként egyaránt. A kovásznai kórusélet nemcsak leghosszabb ideig regnáló karnagya, hanem ,,a” karnagy, ,,a” kórusvezető. Nemzedékek tudatába így ivódik bele Feri bácsi áldásos, önfeláldozó egyénisége.

Az egyházi és világi, a népi és műzenében egyaránt otthonos volt. Nemzedékek nőttek fel a keze alatt a zene bűvöletében. Működésének ideje a kovásznai kórusmozgalom fénykorával esett egybe. Volt idő, amikor tíz kórusa is volt a városnak. S ebben Ő volt a „főkolompos”. Még száztagú kórust is vezényelt és vitt versenyekre, találkozókra. Hogy egyre többen kaptak kedvet a közös dalolásra, abban neki nagy szerepe volt. Máig hatóan Kovásznán az énekkari az egyik, alighanem a legkedveltebb művelődési tevékenység. Munkáját a Dalosszövetség Seprődi János-díjjal, a pedagógusszövetség is kitüntetéssel ismerte el. Kovászna Pro Urbe díjjal fejezte ki háláját és köszönetét.

Derűs, mindig mosolygós arcát, izgő-mozgó, folytonosan cselekvő, fáradhatatlanul energikus egyéniségét sokan őrizzük emlékezetünkben. Legyen neki könnyű a föld. Emléke velünk marad.

Szabó Etelka, Kovászna