Arra a kérdésre vártunk választ:

Mit cselekedne a térség gazdasági felzárkóztatásáért?

A válaszok egy részét alább olvashatják, a többit egy következő lapszámunkban közöljük.

Albert Álmos RMDSZ-es szenátorjelölt (1-es szenátori körzet)

A vállalkozó azért fog idejönni, hogy neki megérje: olyan terméket gyártson, ami eladható, és lehetőleg minél kisebb költséggel állítsa elő. Nos, lassan az igényeink nőnek, ma már nem akarunk kiszolgáltatott munkásokként dolgozni különböző nagy befektetőknél, ezt ők is meg fogják érteni, emiatt van egy kis, évek óta tartó visszavonulás a térségből. A munkaerő már nem annyira olcsó, mint például ezelőtt tíz esztendővel. Sepsiszentgyörgynek, Kovászna megyének ügyesen kell gazdálkodnia azzal, amije van, lehet, hogy inkább a könnyű iparágak felé kell orientálódnia, élelmiszer-feldolgozásra például, ami tulajdonképpen a mezőgazdasági vállalkozásokat juttatná előnyhöz. A szolgáltatóipar fejlesztésén még van, amit tenni, számítástechnikai téren azt hiszem, a továbbiakban is van piac. Még egy gondolat erejéig visszatérnék a mezőgazdaságra. Háromszék nem tudott igazából ipari vidékké válni, próbálkozás volt rá 1990 előtt, de hogy ennek milyen eredménye volt etnikai szempontból, nagyon jól tudjuk. Ilyen hibába most nem szabad beleszaladni, sőt, ma már lehetőségeink vannak arra, hogy olyan vállalkozásokat hozzunk létre, amelyek kímélik környezetünket, illetve olyan feldolgozóiparra, amely a helyi termékeket vagy nyersanyagokat helyezi előnybe. Ha végigjárunk Háromszéken, talán ma már nincs olyan település, ahol egy-két panziót ne találnánk, ez azt jelenti, hogy a vállalkozói kedv ebből a szempontból nem lankad. Az kell legyen a célunk, hogy ha valaki idelátogat, pontosan tudjuk, mit ajánlunk neki. Azt az infrastruktúrát megteremteni utak szempontjából, amelyen ide jön a látogató, aztán a lehetőséget felsorakoztatni neki, hogy mit láthat például Erdővidéken ásványvizekben, bezárt bányában, földtörténeti szempontból, érdekességek szempontjából, természeti adottságok szempontjából, és nem utolsósorban ismernie kell mindazoknak a nevét, akik az egyetemes magyar kultúrához hozzájárultak.

Rákosi János független képviselőjelölt (3-as képviselői körzet)

Ez a kérdés egy nagyon rossz pillanatban vetődik fel, hiszen nyakunkon a világválság, ami sajnos, Romániát sem fogja elkerülni, első jelei már mutatkoznak. Az én szempontomból mást nem tudok elképzelni, mint azt, hogy egy törvénytervezetet nyújtanék be a parlamentbe annak érdekében, hogy a visszafektetett tőke ne legyen megadózva. Így lehetne előrelépni, fejlődni. Svájcban a mai napig nem adózzák meg a visszafektetett jövedelmet. Ezzel ösztönzik a befektetéseket, és ott az eredmény is meglátszik. Én a mostani vezetőket elmarasztalom azért, mert nem tudták elérni azt, amit a lengyelek elértek az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt, hogy a burgonyát támogassák. A saját zsebükből kellene támogatniuk a kistermelőket, akik a csőd szélén állnak, a burgonya a nyakukon rothad. Az RMDSZ-es vezetők az EU-s csatlakozás kedvéért az unió oltárán a székely gazda utolsó reményét, a burgonyatermesztést is feláldozták. A baj az, hogy nincs is kilátás, remény arra, hogy a közeljövőben a burgonyatermesztés jövedelmező legyen.

Olosz Gergely RMDSZ-es képviselőjelölt (3-as képviselői körzet)

Fel kell mérnünk, milyen erőforrásokkal rendelkezünk, és ezekre kell felépítenünk a gazdaságot. Látnunk kell, olyan helyzetben vagyunk Háromszéken, amely nem föltétlenül kedvező számunkra, de ez a konjunktúra. Nem a helyi közösség a hibás a jelenlegi helyzetért, hiszen Brassó vonzáskörzetében vagyunk, és még mindig fejletlen a megye infrastruktúrája. Ilyen szempontból nemcsak az elmúlt tizennyolc év, de a rendszerváltás előtti két és fél évtized hátrányát kell ledolgoznunk, azokét az időszakokét, amikor nem voltunk megfelelő súllyal jelen a döntéshozásban. Az utolsó négy esztendőben ott voltunk, kezünkben voltak a döntések, jelentős intézmények voltak az RMDSZ-es politikusok kezében, és ténylegesen le tudtunk faragni valamicskét a hátrányból.

Véleményem szerint Háromszéken elsősorban a kereskedelem és a szolgáltatás fejleszthető. Felső-Háromszéken vannak olyan kereskedő-szolgáltató cégek, amelyek országos szinten első, második helyen állnak. Ez azt jelenti, ha az ember mer, ha van benne vállalkozási készség, igenis, tud eredményt felmutatni.

Meg kell néznünk a rendelkezésünkre álló forrásokat. Alapozni tudunk a mezőgazdaságra és az erdőgazdálkodásra. Mezőgazdaságban, a kis gazdálkodóknak, a kis földet művelő falusi gazdaembereknek kellene valamilyen lehetőséget biztosítani, amely az uniós útvesztőkben is becsületes megélhetési lehetőséget jelent számukra. Olyan rendszereket kell létrehozni, melyek segítik őket, hogy értékesítsék a megtermelt árut. Erre jó példa lehet a Szépmezőn megvalósuló felvásárlási rendszer. Ezt is tovább kell gondolni, társítani lehet mellé egy olyan szolgáltatási rendszert, amely biztosítja a gazdák számára a vetőmagot, a műtrágyát. Ha ki tudunk alakítani egy komplex rendszert, akkor az biztos, hogy eredményre tud vezetni. Hasonló problémák vannak az állattartással. Vannak jól működő rendszerek, amelyeket adaptálni kell a helyi sajátosságokhoz.

Az is egyértelmű, olyan ipari beruházások kellenek, amelyek fel tudják szívni azt a jól képzett munkaerőt, amely a megyei nagyipar felszámolása után szabadon maradt. De nem várhatjuk ölbe tett kézzel a befektetőket, pluszt kell nyújtanunk nekik, hogy idevonzzuk őket.

Szilágyi Sándor Róbert független szenátorjelölt (1-es szenátori körzet)

Folyamatosan szorgalmazni fogom a helyi közigazgatás decentralizálását, mivel a kérdések feltérképezésében és megoldásában a helyi önkormányzatoknak szabadabb utat kell biztosítani. Kezdeményezni fogok egy pénzügyi reformcsomagot, amely a székelyföldi kisközösségek megsegítését célozza, elsősorban a helyi jövedelmek nagyobb arányban való visszaosztásával, és az RMDSZ tizennyolc éves hatalomközeli ,,munkájának" köszönhetően gazdaságilag elmaradott Székelyföld felzárkóztatását célirányos európai források révén. El kell készítenünk Székelyföld rövid és közép távú fejlesztési tervét, figyelembe véve a helyi természeti adottságokat és a humán erőforrást. Olyan székelyföldi ajánlatcsomagról lenne szó, amellyel a tőkeerős külföldi és belföldi beruházókat vonzanánk a térségbe. A realitásokból kiinduló, új alapokra fektetett gazdasági tervekre és azok konkrét megvalósítására van szükség. Külön törvénycsomagokat kell előterjeszteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, térségek támogatására, valamint a kisjövedelműek, nyugdíjasok, földművelők, megsegítésére. Támogatni fogom a Székelyföldön belüli kisrégiókat és a kisrégiók közötti csoportosulások programcsomagjait. Mindezek mellett szükség lesz vállalkozói és humán erőforrást érintő felzárkóztatási programcsomagokra.