Egyedül vagyok, meghatódottságomat és elérzékenyülésemet nem kell rejtegetnem, nem látja senki. Az építmény formai szépsége, arányai a lombhullás után a fák koronarácsozatának ágai közül sejlenek elő, a fátyolszerű, ágakból szőtt lepel sejtelmessé teszi a harangtornyot és környezetét.

A haranglábat körbejárva keresem a legjobb fotózási szögeket.

A fák közül elősejlő építmény nagy formája női alakot sugall.

És ekkor megérkezik Ramocsai Géza, a harangozó, aki a szemközti portáról figyelhette az én templom- és sírkerti vizitációmat, és meglepetésemre a szájamba adja a harangláb képében a női alak kulcsszavait. Mondja és mutatja, hogy a harangláb szoknyája elkészült, gelencei zsindellyel újrafedték, új zsindely került a harangláb derekára, s amint mód lesz rá, meg kell igazítani a harangláb kalapját is.

Szoknyája, dereka, kalapja... én a kalap alatti takarásban az árnyékkal fedett nyakat is látom, a hosszú szoknya alatt az ácsolt lábazatot.

A hasonlatsorozatba öltöztetett építmény a természetes névadás révén valósággal megelevenedik, ottlétünk alkalmával meg sem szólalt, és mégis élő lénnyé, társunkká vált. Nyelvünkben az emberi testrészek, a ruházat elemeinek átvitele környezetünkre igen szemléletes. A hegynek is van feje, homloka, nyaka, dereka, lába, a dombnak is lehet növényzetből szőtt szoknyája...

A harangozó megnevezéseivel egybevetem a szakmai leírások szavait, alulról felfelé haladva: a gyönyörű gerendakötésekből kialakított lábazatot, amely a torony testét (tömegét) tartja, e fölé borul, és a lábazat ácsolatát a csapadéktól védő ereszt képez a toronytörzs köpenye, amelyet Ramocsa Géza szoknyának nevezett, efölött van a női test nyakát asszociáló harangház, s erre helyezik rá az egész építményt védő sisakot, azaz a harangláb kalapját. Toronytörzs, köpeny, harangház, sisak — megannyi, a fogalmak tartalmát jelölő szép szó, de a harangláb szoknyája, dereka, nyaka, kalapja életessé öltözteti az egész építményt. A leírás azért is tökéletes, mert a harangláb zsindellyel fedett szoknyája, dereka finom rajzolatú falapocskákkal — zsindellyel — mintázott, ennek derékrészét az idő- és a napjárás átszínezte, a kalap alatti rész zsindelyruházata világosabb szövetű, mert az eső még nem szürkítette-barnította. A kalap alatti testrész ácsolata pedig valóságos nyakéket sejtet.

A harangtorony ,,testrészeinek" — nagy formáinak — kiképzése, ezek arányai, az egész építménynek a tájba illesztődése, harangszavas üzenete átszellemült emelkedettséget áraszt.

Summa summarum: tanúja lehettem, amint a népi leleményesség és fantázia eme csodálatos alkotását olyan nyelvi ruházatba öltöztetik, amely a leginkább illik korához, testéhez, külleméhez, egész lényéhez.

A kálnoki unitárius fatorony szélirányjelző vitorlájának — hajékének — tanúsága szerint 1781-ben épült. Könnyed, karcsú és kecses, melegséget sugároz, öltözete diszkrét, teste a faágakból szőtt lepel takarásában sejtelmes.

Vajha kerülne pénz arra is, hogy zsindelyes kalapját megigazítsák.

A sepsikálnoki harangláb Háromszék népi építészetének páratlanul szép alkotás-emléke, az emberi fantáziának mesés költeménye, fából ácsolt, faragott, keresztkötésekkel összefogott poézis. Kálnok faluképéhez illő, hagyományaiban gyökerező, arra érdemesülő, hogy a sok közül ezért az egyetlen kálnoki építményért is felkeressük ezt a kedves falut.