Az alvégi Illyefalván idejében és, mondhatjuk, az uniós elvárások egy bizonyos szintjén sikerült rendezni a tej lehető legjobb értékesítését. Helyben működik a Meotis tejfeldolgozó, ami nem kis előnyt jelent.
A tej útjáról a helybeli szarvasmarha-tenyésztők egyesületének elnökétől, ifj. Benkő Árpádtól (képünk) érdeklődtünk, akivel vetésre előkészített földje mellett beszéltünk.
— Mi arra számítottunk, hogy mivel közelednek a parlamenti választások, a felső vezetés kissé jobban odafigyel a gazdákra, sajnos, ezt eddig nem tapasztaltuk. Ha azt vesszük, hogy tavaly egy hektár gabona elvetését ötmillió lejjel támogatták, idén ez már kétmillióra zsugorodott. Az idősebb tagokra való tekintettel én még mindig régi lejben szeretek beszélgetni. Megtörtént, hogy a tejre beígért támogatás nálunk egy hónappal késett. Itt a termelő pontosan tudja, hogy mikor érkezik, s egy hónapos késés tetemes veszteséget jelent számára. Végül is eljutott a gazdákhoz a literenkénti háromezer lej, ami mindenképpen nagy segítséget jelent.
— Hogyan alakult a tej ára?
— Most tárgyaltunk a helybeli feldolgozóval. Egyelőre három hónapra felújítottuk a szerződést, és egy számunkra eléggé enyhe, tízszázalékos árnövekedésben tudtunk megegyezni. Vigaszként azt mondhatnám a gazdáknak, mivel a pénzügyi válság is itt van, hogy talán január elsejétől hajlandó lesz a feldolgozó beleegyezni tizenöt, esetleg húszszázalékos árnövekedésbe.
— Mennyi most községi viszonylatban a tejhozam, ismerve azt, hogy az önök modern csarnokába jut el nemcsak a helybeli, hanem az aldobolyi és a sepsiszentkirályi termelő leszerződött tejmennyisége is?
— A késő nyári és a kora őszi szárazság éreztette hatását, a tejhozam enyhén csökkent. Egyesületi szinten jelenleg napi 1500—1700 liter tejet értékesítünk. Meg vagyok elégedve a minőségével, és ez nagy szó! Ami pedig a tejtermelést illeti, elmondhatom, hogy az egy-két tehenet tartó gazdáknak nagyon megéri, hogy egyesülethez tartozzanak, mert ha egyénileg küszködnek, hamarosan megtörténik, hogy abba kell hagyniuk. Mi felvásároljuk a tejet, értékesítjük, és annak, aki nagyobb mennyiségű tejet kínál a feldolgozónak, több lehetősége van jobb értékesítési árakról tárgyalni. Nem mindegy, hogy egy olyan egyesület tárgyal a feldolgozóval, mely kétezer liter tejet ad naponta, vagy pedig egy olyan személy, aki, mondjuk, csak tíz litert. Ha a kistermelő elégedetlensége miatt felmond, az a feldolgozónak nem nagy veszteség, de ha, mondjuk, mi ülnénk farhámba, az létfontosságú is lehet a helybeli feldolgozó számára. A keveset termelő egyéneknél megyei szinten 6000—6500 lej körül ingadozik a literenkénti ár. Nálunk ez 8500—9000 lejre emelkedett. Vannak nagybani egyéni termelők, akik jobb áron tudják értékesíteni a tejet, mint mi. Nálunk, mert egyesületben vagyunk, egységesen alakulhatnak az árak, hogy aztán a későbbiekben miként lehet ezt majd differenciálni, az még a jövő titka.