Gyurkovics verhetetlennek látszott, életereje legendás volt, végig megőrizte varázslatos egyéniségét, sziporkázó szellemességéről évek óta meggyőződhettek a Duna Televízió egyik legnézettebb műsora, a Lyukasóra hívei, ebben a költészetről szóló műsorban hétről hétre láthattuk-hallhattuk Ráckevei Anna, Kubik Anna, Faragó Laura, Mészöly Dezső, Lator László, Mácsai Pál társaságában, amint a versről beszélnek, dacosan, vonzóan, felejthetetlenül...

Gyurkovics több mit ötven könyvet jelentetett meg, regényeket, ifjúsági regényeket, vers-, elbeszélés- és drámaköteteket — egyik drámájában színészként is fellépett —, szellemi ereje teljében ment el, teli bőrönddel. Ismétlem, varázslatos egyéniség volt, évekig dolgozott gyógypedagógusként, ezért aztán a párbeszéd meggyőződéses híveként őszintén hitt abban, hogy dolgaink ugyan romolhatnak, de a folyamat nem visszafordíthatatlan. A nemzet közös ihlet, vallotta többekkel, s ha ez igaz, akkor van esély.

Most egy 1997-es interjújával búcsúzunk tőle (a Magyar Nemzetben jelent meg, s megállapításainak, felismeréseinek jelentékeny része ma is érvényes), és egy öregkori nagy versével, amely beszél maga helyett, felesleges magyarázni.