Ahhoz már rég hozzászoktunk, hogy a választások utáni fejlemények mindig mások, mint amilyeneknek a választások előtti szónoklatok és nyilatkozatok alapján lenniük kellene, de a jelek szerint, most már nemcsak minket és egymást, hanem magukat is készakarva be akarják csapni a román politikusok.

Másképp nehezen magyarázható, hogy a Nemzeti Liberális Párt és annak nemrég (a pártszabályzat módosításával, megvásárolt szavazatokkal és államfői támogatással) felkent elnöke, Florin Cîțu még mindig azt hiszi, hogy ő diktálja a feltételeket a Szociáldemokrata Pártnak, amelynek 51,5 százalékos többsége lesz az új koalíciós kormányban, ha a parlamenti súlyukkal arányosan osztják el a minisztériumokat. Valójában a sokkal erősebb és tapasztaltabb Szociáldemokrata Párt buktatta meg Cîțu kormányát, a Mentsétek meg Romániát Szövetség semmire sem ment volna önmagában vagy az AUR-ral, mégis vele keresik a megegyezést. De hiába keménykedik a liberális vezérkar azzal, hogy miből nem enged: miután épp maguk dobták sutba, amire az elmúlt hétévi politikájukat felépítették, és ősellenségből az egyetlen lehetséges szövetségesükké mázolták át a PSD-t, most már várhatják, hogy bárki is komolyan vegye őket. Hagytak szétesni egy olyan koalíciót, ahol vezető erő lehettek, és tovább gyengítették soraikat a belső ellenzék (az Orban-szárny) félreseprésével. Ki higgye el nekik, hogy képesek jól irányítani legalább egy gittegyletet?

A látszat ellenére nincs sokkal jobb helyzetben a Szociáldemokrata Párt sem. Liviu Dragnea bebörtönzése után ugyan átrendezte kissé a sorait, visszafogottabb és tiszteletreméltóbb vezetők állnak a kirakatban, de mögöttük ugyanaz a gyanús társaság tolong a koncért, amely már csúnyán leszerepelt. Ugyan mitől lenne jó miniszter Sorin Grindeanu vagy Mihai Tudose? Egyedüli erényük, hogy nem teljesítették Dragnea minden óhaját – ennyi erővel pedig Viorica Dăncilă számára is lehetne valami új feladatot találni. Az új pártelnök, Marcel Ciolacu távolról sem az a nagy államférfi: azért van ott, mert a 2019-es választások után nem került más, aki a lefelé csúszó alakulathoz a nevét adja. És nem tett semmit azért, hogy bármit megváltoztasson a párton belül (a két neves orvos bevonása és előtérbe helyezése csak a külsején javított valamennyit); kizárólag a PNL csapnivaló teljesítményének köszönheti, hogy visszakerülhet a hatalomra.

Ezek az emberek próbálják nekünk eladni, hogy az ország érdekében igrickednek, miközben valódi drámák történnek: betegek százai halnak meg naponta, fiatalok tízezrei készülnek kivándorolni, és ezen semmiféle kórházépítési vagy béremelési vagy államreformálási ígéret nem segít már. Ígéretekből eddig sem volt hiány, és láttuk, mi lett belőlük: az évek óta dübörgő román gazdaság dacára, itt minden negyedik gyermeket szegénység fenyeget és milliók várják rettegve a téli számlákat. Az elégedetlenség nőttön nő, és ennek csak az AUR tapsol: a nagy többség nem ilyen előadásra fizetett be.