Azon sopánkodik mindenki, hogy Romániában nagy a munkaerőhiány. De nemcsak a rendes munkáskezek hiányoznak, hanem bütyöktelen kezű, fehér galléros politikusok is. Oda jutottunk, hogy már egy kormányra való politikust sem lehet összeverbuválni. Emiatt már Iohannis is annyira kétségbe esett, hogy egyetértene bármilyen kormány létrehozásával, ha a különféle pártok vezetői meg tudnának egyezni.
Még a szélsőségesen aranyos AUR kormányba emelésével is kibékülne, ha egyetért az eddig legnagyobb ellenségnek tartott vörös pestisesek kormányba csalogatásával, akik olyan önfeláldozóak, hogy a haza megmentése érdekében feledik, hogy a liberálisok és Iohannis nemrég még Romániára veszélyesnek tekintette őket. Ha az AUR-t is megdobnák némi miniszteri tisztséggel és pénzzel, akkor lehet, hogy azok cserében nem kérnék Iohannis menesztését.
Ez már ilyen. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, ahogy azt a kisebb kaliberű szélhámosok is teszik. Eddig az úgynevezett balesetes módszerrel (Magyarországon „unokázósnak” nevezik) csaptak be embereket. Magukat rendőrnek, ügyvédnek, ügyésznek, orvosnak kiadók vezetékes telefonon hívtak fel idős embereket, akiknek azt mondták, hogy gyerekük, unokájuk halálos balesetet okozott. Kérték az illetőt, hogy adjon (utaljon) pénzt hozzátartozója megmentésére.
No, de változtak az idők, és a szélhámosok is alkalmazkodnak az új kihívásokhoz. Most Kolozs, Iași megyében és Bukarestben, ahol magas a fertőzöttség, orvosnak adják ki magukat, azt hazudva, hogy a célszemély egyik ismerőse megfertőződött, és a kórházi költségek fedezésére hatalmas összegeket kérnek. (5–30 ezer lejt). Mondjuk a dolog nem is tűnhet olyan hihetetlennek, mikor Brassóban egy valódi orvos egy műtétért 10 ezer lejt kért. Az illetőt lefülelték és rajtakapták. Egy asszisztensnő meg a Gorj megyei Ionești községben 500 és 1500 lej közötti összegekért adott hamis oltási igazolásokat. A házkutatás során a rendőrség nála 130 ezer lejt talált, amit az ügyészek feltételezése szerint az oltásellenesektől szedett be.
De hogy a politikusok se maradjanak ki a széltolók sorából, említsük meg, hogy a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárást indított a Nemzeti Liberális Párt parlamenti képviselője, Adrian Gheorghe Miutescu ellen, aki a párt Argeș megyei elnöke, és az ügyészség szerint befolyással üzérkedett, közbenjárván annak érdekében, hogy egy ismerősét nevezzék ki a megyei fogyasztóvédelmi hatóság élére. (Az illető különben a pártból kirúgott, kegyvesztett Orban embere, bár – mondjuk –, ilyen alapon bármelyik politikust bármikor elő lehetne venni.)
Azon búslakodunk, hogy a Romániából távozott 3,5–5 millió személy miatt mutatkozik munkaerőhiány. Vannak köztük mesteremberek, akik dolgozni mentek, mások koldulni, és olyan mesterlányok is, akik a legősibb mesterséget űzik. Lehet, hogy ha itthon maradnak, jó politikus vált volna belőlük, hisz alacsony erkölcsi színvonallal, de annál jobb üzleti érzékkel kiváló eredményeket lehet elérni ezen a pályán. Milyen nehéz dolga volt miniszterelnökünknek, Cîțunak, hogy pénzt szerezzen, ráadásul kölcsön, amit vissza is kell fizetni. Most Olaszországban egy romániai hölgy került a La Republica újság címlapjára, 16 letartóztatott honfitársunk egyikeként – lám, ők 60 millió eurót „szereztek” az államtól. A 31 éves Izabela Stelica nevezetű hölgyemény, aki mellesleg hajléktalan, feltett Tic Toc-oldalára egy klipet, amelyen rengeteg pénzével dicsekszik, ötven- és százeurós bankjegyeket szór szét manele zenére. Kiderült, hogy az említett csapat a milánói szociális ellátási központba több ezer kérést tett le azért, hogy állampolgári segélyben (720 euró) részesüljenek olyanok, akik sohasem jártak Olaszhonban. (Elhunyt is volt köztük.)
Németországban két hazánkfia rendőrnek adta ki magát, és elhitették egy 83 éves nővel, hogy információik szerint ki fogják rabolni, ezért értékeit elviszik megőrzésre a rendőrségre. Elkérték bankkártyáját és a jelszót is, a biztonság kedvéért. A hölgy aztán hiába várta, hogy értékeit visszakapja és felhívta a rendőrséget. A rendes rendőrség elkapta a 21 és 24 éves álrendőröket.
Ki tudja, hány olyan személyt vesztettünk el a kivándorlással, akikből kitűnő politikus lehetett volna, és most nem kellene azon siránkoznunk, hogy még egy kormányra való politikusunk sincs.