„Március 15-re készülve figyeltem fel, milyen elhanyagolt állapotban vannak, helyenként milyen mocskosak emlékműveink, és rendezetlen a környékük. Elsőként Vécerre, majd a köpeci kultúrház előtti emlékműre figyeltünk oda, aztán következett a bányász szobor, valamikor tavasszal pedig a millenniumi emlékmű lesz soron. Előreláthatólag sok lesz a tennivalónk vele, mert az elmúlt években meg is rongálták és – mint kiderült – anyaga sem volt jó, ezért részben újra kell önteni. Hasonlóképp fontosnak tartom, hogy gondoskodjunk az út mentén több helyen is felállított keresztekről is” – nyilatkozta a városvezető.

A polgármester úgy vélte, a bányásznap megszervezése fontos jelzés: másfél évszázadon át ezer és ezer család számára adott kenyeret a bányászat, a második világháborút követően fél évszázadig pedig a tájegység legfontosabb iparága volt, hatása minden területen vitathatatlan nyomot hagyott, kötelességünk hát értékeit számba venni, emlékét megőrizni. „A bányászatot vagy a bányavállalatot lehet szeretni vagy nem szeretni is, de évtizedeken át életünkben betöltött fontosságát megkérdőjelezni nem lehet. Talán egyetlen család sincs Erdővidéken, amelyhez bár egy családtag révén ne legyen köthető, vagy az azt kiszolgáló egyéb iparágakhoz. Ezt a nehéz munkát köszönték meg hosszú időn át a hagyományosan augusztus első hétvégéjén tartott bányásznappal. Szeretném ezt az eseményt a köztudatba visszahozni, és évről évre kikapcsolódási és megemlékezési lehetőséget biztosítani mindazok számára, akik részesei voltak neki” – mondotta Benedek-Huszár János.

A tavasz folyamán még lesz néhány esemény – melyeket meglepetésnek szánnak, így még nem verik nagydobra –, melyek az erdővidéki bányászat 150. évfordulójához köthetőek. Ilyen meglepetés az is, hol tartják majd az ünnepséget: nem a Malomkertben vagy az Uzonka patak völgyében kerítenek rá sort, hanem új helyszínt szánnak neki.