Sorozatunkban Szabó István, a Gi Computers vezetőjének segítségével a számítógépek világába kalauzoljuk el az olvasót. A sorozat szándéka, hogy felhasználói szinten az informatikához kevésbé értő olvasóinknak nyújtson eligazítást. Teszi mindezt olvasmányos, sőt, játékos módon, hogy a gép elé ülve ne a bosszúság, hanem a sikerélmény vegye hatalmába az olvasót. A harmadik részben a digitális tér „természetrajzáról”, előnyeiről és – főleg – veszélyeiről lesz szó.
Napjainkban az online jelenlét legalább annyira reális (bizonyos esetben még reálisabb), mint a való életben lévő jelenlét. Kapcsolattartásunk jókora többségét az interneten bonyolítjuk, ott vásárolunk. Nézzük, milyen veszélyeket rejtenek ezek a jelenségek.
Az online jelenlét tényét senki sem tagadhatja. Elegendő hozzá az egyszerű navigálás az interneten, egy Facebook-oldal létrehozása általában csak hab a tortán, nem is említve a Skype, Instagram, Twitter, Zoom stb. programok használatát. Ezen programok gyakorlatilag minden használható információt begyűjtenek rólunk (főként a Facebook és az Instagram), mert bizony semmi sincs ingyen a világon, ezzel fizetünk a programok használatáért. Mi ebben a rossz? – teheti fel a kérdést a teljesen ártatlan felhasználó. Minden. Míg 15 évvel ezelőtt a KGB, FBI, CIA, Securitate stb. komoly pénzeket áldozott bizonyos információk megszerzéséért, most készen, tálcán nyújtjuk át nekik. Digitális jelenlétünkkel gyakorlatilag teljesen megnyitjuk életünket a különféle óriáscégek (Google, Meta, Microsoft) előtt, de még a bűnözők előtt is. A Facebook stb. olyannyira megkönnyítette a bűnözők munkáját, hogy az már bámulatba ejtő. Gondolt ön valaha is arra, hogy egy tengerparti szelfizéssel gyakorlatilag közli egy arra szakosodott bűnözővel, hogy a lakása üresen áll? De a fotókon fellelhető tárgyak is felkelthetik a betörők érdeklődését. Kutatások sora bizonyítja például, hogy a mezítelen kisgyerekekről készült képeket gyakorlatilag percek alatt megkaparintják a pedofilok.
Míg a bűnözők tárgyainktól fosztanak meg, addig a különféle óriáscégek elkészítik digitális profilunkat, s ezáltal egy olyan világba képesek zárni bennünket, melyben minden csakis rólunk szól – vagyis nem kínál lehetőséget a fejlődésre. Mindig olyan árucikket tol elénk, amiről a rólunk gyűjtött adatok alapján úgy véli, hogy megvásárolnánk, csakis olyan híreket, melyek pontosan illeszkednek elképzeléseinkhez. Arról nem is beszélve, hogy az interneten történő kommunikáció nem közelebb hozza az embereket, hanem eltaszítja egymástól, sőt, minél több időt töltünk online, annál nagyobb az esélye a depressziónak, elidegenedésnek. Az csak hab a tortán, hogy a hamis hírek úgy terjednek az interneten, mint a futótűz; az úgynevezett Dr. Google-jelenség, amikor a páciens maga állapítja meg betegségét és annak kezelési módozatait, valósággal kétségbe ejti az orvosokat, akik sok esetben teljesen tehetetlenek a szélhámosok által ajánlott „alternatív” kezelésekkel szemben. Ezek egyetlen dologra jók, hogy becsapják olvasójukat, s eladjanak nekik egy teljesen haszontalan, jobb esetben ártalmatlan terméket. (A legegyszerűbb: fogyasszon naponta több ezer milligramm C-vitamint, ez egyszerűen marhaság; a gyógynövények kiválthatják a gyógyszereket – ez azonban, például egy szívbetegre nézve, akár végzetes is lehet.)
Mit tehet a felkészületlen felhasználó? Őrizze meg a józan eszét! Meg kell érteni, az internet soha nem pótolja a valódi emberi kapcsolatot, az ott található információk forrását ellenőrizni kell (!), minél kevesebb információt közöljünk magunkról, alaposan gondoljuk meg a bankkártyával való fizetést stb. Értsük meg: digitális énünk épp olyan valódi, mint a valóságos énünk – éppen ezért nagyon vigyázzunk rá.
Szabó István
