Jelenleg a hotelszobában beszélgetünk, laza zenei aláfestés mellett, jó pár zacskó nasi társaságával az ágyon. Mozgalmas nap (bár több mint 24 óra) áll mögöttünk, és ugyanolyan mozgalmas lesz az elkövetkező hét is.
November 7-én, szombaton éjfél tájékában összefutott négy, a Székely Mikó Kollégiumot képviselő diák – Bereczki Anna, Krecht Hanna Regina, Sánta Eszter és Vidám Szabolcs – és két vezető tanáruk – dr. Krecht Gyöngyvér, valamint jómagam – az éjszaka teljes sötétjében, oltási papírral a zsebünkben, bizakodással meg ezernyi új kérdéssel az elménkben.
2020 április óta az Erasmus+ Magyarországot, Németországot és Erdélyt felölelő nemzetközi kapcsolatteremtő program részesei vagyunk, összesen 17 mikós diákkal a gimnáziumi évfolyamokról. Legelső tevékenységsorozatunk a húsvéti vakáció alatt zajlott, és – mozgalmas Google Meetek (világhálós találkozók) során – mintegy bevezetett az európai munkaerőpiac, illetve a német felsőoktatási rendszer rejtelmeibe.
A téma viszont kimeríthetetlen, így repülőre pattantunk, hogy öt napig tartó műhelymunkán folytassuk tanulmányainkat. Első napunk a müncheni látványosságok felfedezésével telt: a nymphemburgi kastély és az ottani pompás kiállítás mutatta be a bajor történelem egy kis szeletkéjét. Az olimpiai park következett, zárásként madártávlatból letekintettünk a városra a parkban álló toronyból.
Hétfői programunk már a SABEL Fachoberschule feltérképezéséről, no meg persze a diákok megismeréséről szólt. Egy röpke bemutatkozó után részt vehettünk az egyik legizgalmasabb interperszonális kísérletben, ugrálva a német, magyar és angol nyelvek közt. Ebéd után belevetettük magunkat a város történelmi nevezetességeibe, egészen késő estig járva a bajor utcákat. Kedden a müncheni felsőoktatással, illetve a továbbtanulás különböző lehetőségeivel ismerkedtünk, a következő napokban pedig csapatonként dolgoztunk egy-egy bemutatón késő délutánig. Természetesen segítséget is kaptunk a kutatáshoz: a szóban forgó tanintézmény professzorai a képernyőn (Zoomon) keresztül vagy élőben tartottak előadásokat. Ám a szavak nem tudják helyettesíteni a konkrét tapasztalatot, így ellátogatunk témáink helyszínére. Többek közt az LMU (Ludwigus-Maximilian Universität) és az MBS (München Business Schule) folyosóit jártuk végig, megismerve az oktatási rendszert, követelményeket, szakmai lehetőségeket. Projektünket csütörtökön véglegesítettük, bemutatásának napja – péntek – pedig gyorsabban eljött, mint ahogy vártuk. Mind a négy csapat briliáns munkát végzett, sikeresen összefoglalták az egyetemi, gyakornoki, szakmai gyakorlati lehetőségeket Münchenben.
Ottlétünk alatt megismerkedhettünk egy számunkra teljesen idegen világgal, más iskolával, más emberekkel, más mentalitással. A kommunikáció zöme ugyan angolul zajlott, de néhány új német fogalommal is bővíthettük tudásunkat. A tanulási lehetőségek felfedezése mellett belekóstolhattunk a nagyváros pezsgő kultúrájába, sőt, nem is egy nemzetközi barátságra tettünk szert.
Ez a rengeteg csodás élmény nem jöhetett volna létre a SABEL Fachhoberschule diákjainak és tanárainak vendégszeretete nélkül, és a Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum pedagógusainak és gimnazistáinak is hálásak vagyunk az együttműködésért. Különösen pedig a program vezetőjének, dr. Mariya Pachevskának, de rögtön utána sorolnám Antonia Stegemannt, Astrid Bonenbergert és az iskola két igazgatónőjét, Bettina Schynowskit, valamint Gertrud Denzert.
Dicséretes, hogy a járványhelyzet ellenére sikerült megvalósítani a három nemzet találkozását. Természetesen minden napunk gyorsteszttel kezdődött, illetve FFP2-maszkot viseltünk zárt helyiségekben. Úgy, hogy az intézmények látogatásakor valamennyien felmutattuk az oltási igazolást...
Nehéz röviden összefoglalni, hogy mit is jelenthet egy diák számára az ilyen lehetőség. A hétköznapi tevékenységek mellett igazi kihívás volt, ugyanakkor felejthetetlen kaland is – úgy érzem, társaim szintén így tekintenek a 2021. őszi Erasmus+ mobilitási projektre.
Krecht Hanna Regina