Négy kisdiák egy nagyvárosban

2021. november 19., péntek, Közélet

Jelenleg a hotelszobában beszélgetünk, laza zenei aláfestés mellett, jó pár zacskó nasi társaságával az ágyon. Mozgalmas nap (bár több mint 24 óra) áll mögöttünk, és ugyanolyan mozgalmas lesz az elkövetkező hét is.

November 7-én, szombaton éjfél tájékában összefutott négy, a Székely Mikó Kollégiumot képviselő diák – Bereczki Anna, Krecht Hanna Regina, Sánta Eszter és Vidám Szabolcs – és két vezető tanáruk – dr. Krecht Gyöngyvér, valamint jómagam – az éjszaka teljes sötétjében, oltási papírral a zsebünkben, bizakodással meg ezernyi új kérdéssel az elménkben.

2020 április óta az Erasmus+ Magyarországot, Németországot és Erdélyt felölelő nemzetközi kapcsolatteremtő program részesei vagyunk, összesen 17 mikós diákkal a gimnáziumi évfolyamokról. Legelső tevékenységsorozatunk a húsvéti vakáció alatt zajlott, és – mozgalmas Google Meetek (világhálós találkozók) során – mintegy bevezetett az európai munkaerőpiac, illetve a német felsőoktatási rendszer rejtelmeibe.

A téma viszont kimeríthetetlen, így repülőre pattantunk, hogy öt napig tartó műhelymunkán folytassuk tanulmányainkat. Első napunk a müncheni látványosságok felfedezésével telt: a nymphemburgi kastély és az ottani pompás kiállítás mutatta be a bajor történelem egy kis szeletkéjét. Az olimpiai park következett, zárásként madártávlatból letekintettünk a városra a parkban álló toronyból.

Hétfői programunk már a SABEL Fachoberschule feltérképezéséről, no meg persze a diákok megismeréséről szólt. Egy röpke bemutatkozó után részt vehettünk az egyik legizgalmasabb interperszonális kísérletben, ugrálva a német, magyar és angol nyelvek közt. Ebéd után belevetettük magunkat a város történelmi nevezetességeibe, egészen késő estig járva a bajor utcákat. Kedden a müncheni felsőoktatással, illetve a továbbtanulás különböző lehetőségeivel ismerkedtünk, a következő napokban pedig csapatonként dolgoztunk egy-egy bemutatón késő délutánig. Természetesen segítséget is kaptunk a kutatáshoz: a szóban forgó tanintézmény professzorai a képernyőn (Zoomon) keresztül vagy élőben tartottak előadásokat. Ám a szavak nem tudják helyettesíteni a konkrét tapasztalatot, így ellátogatunk témáink helyszínére. Többek közt az LMU (Ludwigus-Maximilian Universität) és az MBS (München Business Schule) folyosóit jártuk végig, megismerve az oktatási rendszert, követelményeket, szakmai lehetőségeket. Projektünket csütörtökön véglegesítettük, bemutatásának napja – péntek – pedig gyorsabban eljött, mint ahogy vártuk. Mind a négy csapat briliáns munkát végzett, sikeresen összefoglalták az egyetemi, gyakornoki, szakmai gyakorlati lehetőségeket Münchenben.

Ottlétünk alatt megismerkedhettünk egy számunkra teljesen idegen világgal, más iskolával, más emberekkel, más mentalitással. A kommunikáció zöme ugyan angolul zajlott, de néhány új német fogalommal is bővíthettük tudásunkat. A tanulási lehetőségek felfedezése mellett belekóstolhattunk a nagyváros pezsgő kultúrájába, sőt, nem is egy nemzetközi barátságra tettünk szert.

Ez a rengeteg csodás élmény nem jöhetett volna létre a SABEL Fachhoberschule diákjainak és tanárainak vendégszeretete nélkül, és a Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum pedagógusainak és gimnazistáinak is hálásak vagyunk az együttműködésért. Különösen pedig a program vezetőjének, dr. Mariya Pachevskának, de rögtön utána sorolnám Antonia Stegemannt, Astrid Bonenbergert és az iskola két igazgatónőjét, Bettina Schynowskit, valamint Gertrud Denzert.

Dicséretes, hogy a járványhelyzet ellenére sikerült megvalósítani a három nemzet találkozását. Természetesen minden napunk gyorsteszttel kezdődött, illetve FFP2-maszkot viseltünk zárt helyiségekben. Úgy, hogy az intézmények látogatásakor valamennyien felmutattuk az oltási igazolást...

Nehéz röviden összefoglalni, hogy mit is jelenthet egy diák számára az ilyen lehetőség. A hétköznapi tevékenységek mellett igazi kihívás volt, ugyanakkor felejthetetlen kaland is – úgy érzem, társaim szintén így tekintenek a 2021. őszi Erasmus+ mobilitási projektre.

Krecht Hanna Regina

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 471
szavazógép
2021-11-19: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Miklósváron súlya van a történelemnek (Mesélő falvaink)

Erdővidék római katolikus többségű települése, az egykori Miklósvárszék székhelye, ahol valaha királyi tábla is működött, de nem is akármilyen, a szigorú ítélőszék ugyanis a tudós Benkő József akkoron köpeci kálvinista papot vegyes vallású fiatalok összeesketése miatt – ami akkor tiltott volt – előrehaladott kora ellenére „holtig tartó áristomra ítélte”. A protestantizmus terjedése idején időlegesen megszűnt a templomban a szentmise, az istenházára lakat került, és csak a katolikus restauráció után szólalt meg újra itt az orgona. A mindenkori földesúr, Kálnoky grófok, de a falucska lakóinak egy része is megmaradt az ősi vallásban. A restauráció atyja és támogatója Erdélyben Altorjai gróf Apor István (1638–1704) főgenerális volt.
2021-11-19: Nyílttér - :

Anya

A kertben motoszkálok, teszek-veszek, amikor hallom: anya! Egy élet tanárkodásának tapasztalatából érzem, hogy valami csodának vagyok a tanúja. Szégyen ide vagy oda, hamar kilesek a kerítés tetején – kukucskálok, jobban mondva –: ki lehet, aki ilyen felemelően mondja: anya.