Ilyés András Zsolt: Ősz
Tüzes színeit az erdő
pár napig még tartja,
majd a nyár lába nyomát
végképp betakarja.
Sápadt kocsányszárakat
borzolgat a szél,
bosszantó ökörnyálak
szállingóznak szanaszét.
Zizegő lombszőnyegben
vadmalacok mászkálnak,
ha találnak makk-csemegét,
jóllakottan tovább állnak.
A békés völgy reggelente
ködfátyolban ébred,
minden gyermek tekintete
a hófedte hegyormokra téved.
Kányádi Sándor: November-vers
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
Juhász Ferenc: A kertekre leszállt a dér
A kertekre leszállt a dér,
kékülten pereg a levél,
rozsdásra váltak a rétek,
üres a madárfészek.
Lassú, nehéz esők jönnek,
és megcsapkodják a földet,
s ha a hűs felhők elfogynak,
a sárban barmok tocsognak.
Nézd, ez az ősz. De jön a tél.
Hulló tollától a föld fehér.
Hártyás a víz, ez már a jég.
Kék füst száll, csöndes a vidék.