Nem értem, hogy értelmes emberek inkább hisznek mindenféle mendemondáknak, mintsem azoknak a szakembereknek, akik minden fórumon szinte óránként megjelenve magyarázzák azt a tudományosan alátámasztott igazságot, hogy csak a védőoltással szabadulhatunk meg a vírustól. Orbán Balázs a háromszéki székelyekről ír a legszebben, ami nem is csoda, mert ritka sok értelmiségit izzadt ki magából ez a megye, és az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban is az elsők között voltak. A hajdaniak késő utódai miért lettek utolsók azok között, akik megértették a tudományos érvelést és beoltatták magukat?

Jut eszembe, az 1960-as évek elején az egész lakosságot be kellett oltani a hastífusz és a tetanusz ellen, a betegség felszámolásáért. Mintegy kétezer embert oltottam be alap- és emlékeztető oltással. Úgy emlékszem, csak egy személyt kellett büntetés alkalmazásával jobb belátásra bírni, mindenki önként jelentkezett, annak ellenére, hogy azoknak az oltásoknak bizony több kellemetlen mellékhatása is volt. (Az oltás helyén kiterjedt bőrpír, magas láz, fejfájás stb.) Saját tapasztalatom alapján mondom, hogy a mostani oltásnál (beoltattam magam kétszer Moderna, majd hat hónap után Pfizer oltóanyaggal) semmi mellékhatást nem észleltem, még az oltás helyén sem éreztem a legcsekélyebb fájdalmat vagy gyulladást. És hiteles forrásból sem hallottam komoly oltás utáni szövődményről. Viszont szomorúan vettem tudomásul, hogy a közeli ismerőseim, sőt, rokonaim közül is mintegy féltucat (és aránylag fiatal) meghalt koronavírusban.

Ha valaki belenéz az 1800-as éveket megelőző időszak egyházi anyakönyveibe, döbbenten fogja tapasztalni, hogy olykor családonként egymás után 3–4 gyermek is meghalt fekete himlőben (Variola vera). Régi időkről szóló írásokban, könyvekben olvashatunk arról, hogy sokszor egész falvak, országrészek lakossága halt meg kolerában, pestisben, de főleg a már említett himlőben, ezért az orvostudomány történetében előkelő helyen szerepel az 1796-os év. Ekkor közölte ugyanis a jó megfigyelő képességgel rendelkező Edward Jenner angol orvos annak a kísérletnek az eredményét, amit egy tehenészfiún végzett. Ugyanis azt mondta egy tehenész lány, hogy ő nem kapja el a himlőt, mert már átesett a tehénhimlő betegségen. A tehenészek megfigyelése volt ez. (Vacca a tehén latin elnevezése, a vakcina szó tehát ezt, az első védőoltás történetét „örökíti” tovább.) Jenner doktor egy előzőleg tehénhimlő hólyagocskáival megbetegített fiút „beoltott” a fekete himlő hólyagjának váladékával, és várakozásának megfelelően a fiú tényleg nem lett himlős. Jenner a kórokozót ugyan nem ismerte, de ezzel a – mondjuk ki, mai szemmel nézve – nem éppen etikus kísérlettel megvetette az aktív immunizálás alapját, amelynek az a lényege, hogy a legyengített vagy elölt kórokozókat tartalmazó védőoltással a szervezetet a saját immunválaszának kialakítására kényszerítjük, s így nem kapjuk el a betegséget.

A maga korában ez a védőoltás is új volt, mégis gyorsan terjedni kezdett, mert az emberek rettegtek a magas halálozási arányszámmal járó himlőtől. Királyi és egyházi rendelet írta elő az alkalmazását. A lelkészek vezették a városokon működő kirurgusok vagy orvosok által beoltottak nyilvántartását. A komollói határőr káplár 1828-ban azt jegyzi fel egyebek között: „Mikor a kirurgus itt volt oltani, adtam két csürkét”. Most „csürke” sem kell, és mégsem akarják „felvenni az oltást”, azaz beoltatni magukat az egyébként nem is olcsó oltóanyaggal az emberek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a himlő elleni védőoltás olyan eredményes volt, hogy sikerült kiirtani a vírust. A himlő okozta utolsó halálesetet 1977-ben jegyezték fel, és már évek óta nem is oltanak himlő ellen.

A 19. században sorra fedezték fel a „bacilusvadászok” a különböző baktériumokat, s napjainkig tartó kutatással a különböző vírusokat, illetve dolgoztak ki védőoltásokat az általuk okozta megbetegedések ellen. A német Koch és a francia Pasteur neve emelkedik ki a kutatók népes táborából, akik hihetetlen erőfeszítéssel dolgoztak a különböző járványos betegségek kórokozóinak felkutatásában. És ma is kutatóorvosok ezrei dolgoznak az újabb és újabb vírusok azonosításán, illetve a hatásos oltóanyagok előállításán.

A legtöbb fertőző betegség ellen ma már megvan a védőoltás, így Romániában a megszületés első napjától 14 éves korral bezárólag tucatot is meghaladó betegség ellen kapnak a gyermekek alap, illetve emlékeztető oltást. Hosszú orvosi működésem során több ezer oltást végeztem, de sohasem találkoztam komolyabb mellékhatással, vagy Uram bocsá’ halálesettel. Láttam viszont – amikor még nem volt hatásos védőoltás előállítva – úgymond ártalmatlannak tudott kanyaró szövődményeként fellépő tüdőgyulladásban meghalni gyönyörű négyéves kislányt, tetanuszban szörnyű kínok között kiszenvedni életerős férfit, a szinte számba sem vett bárányhimlős unokától övsömört kapó nagytatát meghalni a „gyerekbetegség” szövődményeként fellépő agyvelőgyulladásban. És láttam a terhessége alatt az ugyancsak ártalmatlan rózsahimlőn átesett asszony veleszületett szemlencsehibával, nagyothallással, végtagfejlődési rendellenességgel született gyermekét is. Nos, ennek tulajdonítható, hogy az előírt egészségügyi törvények betartásán kívül is elkötelezett híve voltam és vagyok a védőoltások maradéktalan alkalmazásának! Hiszen ennek köszönhető, hogy a 19. század közepe óta nagyot csökkent a halálozási arányszám, s az emberek élettartama a világ nagy részén megduplázódott, annak ellenére, hogy olyan új, életet veszélyeztető tényezők jelentek meg, mint a halálos kimenetelű közúti balesetek. Az oltások alkalmával nem találkoztam a szülők ellenállásával sem. És még egy fontos dolog: sem a szülők, sem mi, orvosok nem néztük, hogy az illető oltóanyag a francia Pasteur Intézetből, a Szovjetunióból vagy éppen a bukaresti Cantacuzino Intézetből származik. A szülők megbíztak bennünk, mi megbíztunk a felettünk lévő szakemberek irányításában, és nem az utca emberének vagy a politikusoknak a véleményére hallgattunk. Mellesleg akkor ezek nem is foglalkoztak oltási problémákkal!

Az sem mellőzhető szempont, hogy akármennyire is akarunk ragaszkodni a személyes jogainkhoz, a járványos betegségek megelőzését célzó védőoltás nem magánügy, annak alkalmazása nem jelenti a személyes jogaik megsértését. Hiszen minél több a beoltatlan ember, annál kisebb az esélye annak, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásba, hogy az emberek maszk nélkül járjanak, hogy mindenki mehessen színházba, moziba, esküvőre, templomba, hogy ne legyen a lelkeket megnyomorító elkülönítés (karantén), hogy felszabaduljanak a kórházi ágyak, hogy a gyermekek tudjanak iskolába, a felnőttek munkába járni, és így tovább, sorolhatnék még sok más példát is. Nem értem, miért makacsolták meg magukat az emberek, köztük a háromszéki értelmes székelyek is, akiknek példát kellene mutatniuk a szomszédainknak. Miért attól félnek, ami nincs, és miért nem attól, amit látni lehetett az utolsó két évben és napjainkban is, hogy még a halottainkat sem lehet tisztességesen eltemetni! Ameddig nem volt oltóanyag, addig beszélhettünk erről is, arról is, rendetlenségről, szervezetlenségről, de amióta ingyen lehet válogatni a drága pénzen megvett oltóanyagok között, akkor a járvány felszámolása érdekében tegyük meg mi is a legfontosabb lépést, menjünk el a legközelebbi oltóközpontba, és oltassuk be magunkat a minket igen kedvesen fogadó egészségügyi alkalmazottakkal.

Dr. Nagy Lajos