A világirodalom legjelentősebb drámai művei közül már sokat színpadra állított a Tamási Áron Színház társulata, és minden bizonnyal ezek közé sorolható Örkény István Tóték című darabja is. Ezért kicsit aggódik a rendező, hogy a bemutatót megelőző áldatlan állapot, nehogy rosszat tegyen az előadásnak.

Mint lapunknak elmondta, az utóbbi évtizedek során nem fordult elő olyan helyzet, hogy kétszer is halasztaniuk kellett volna egy bemutatót, és valójában csak vasárnap fog kiderülni, hogy ez milyen irányba befolyásolta a produkciót. Voltak olyan színészi állapotok az eredeti próbafolyamat alatt, amelyeket nehéz felidézni, visszahozni, de néhány dolgot azért elmélyített bennük a kényszerszünet – vallotta Bocsárdi László, aki korábban a craiovai színházban is színre vitte a darabot, egészen más megközelítésben. Minél többet foglalkozik vele, annál inkább úgy gondolja, hogy ez az egyik legjobb, leggazdagabb magyar dráma, mely mindenki által érthető, egyszerű helyzeteken keresztül rendkívül pontosan leképezi a huszadik századi európai ember belső történéseit. Az abszurd határát feszegető groteszk helyzetek hosszú során át az ember dől a nevetéstől, de közben érzi, hogy valójában a második világháború tragédiáját látja. „A mű valójában a szeretetből fakadó kiszolgáltatottságról szól, és arról, hogy a félelem hogyan tudja gyökerestől megváltoztatni az ember életét. És ott van benne rendkívül árnyaltan a férfi–nő–gyerek problémakör, a különböző társadalmi osztályok közötti mentalitásbeli különbözőség, a természetünkből fakadó előzékenység buktatói, rendkívül sok minden. Már csak az a kérdés, hogy ezt az egymásra rakódó rengeteg témát hogyan lehet úgy megjeleníteni az előadásban, hogy együttérzést és állásfoglalást is kiváltsunk” – fogalmazott lapunknak a rendező.

Tóték egyetlen fia az orosz fronton harcol, és rábeszéli idegkimerültségben szenvedő felettesét, hogy szüleinél, Mátraszentannán pihenje ki a háború fáradalmait. Az őrnagy meg is érkezik a hegyi faluba, a Tót család pedig mindent megtesz, hogy a kedvére tegyen abban a reményben, hogy így az őrnagy pártfogása alá veszi majd gyermeküket a harctéren. „Ebben az ártatlan családi történetben a huszadik század minden iszonyatát felvázolja a szerző, de az éles hangú kritikán túl ott van benne az együttérzés és a szeretet is, a tévelygések mögött mindvégig érződik a kisember jó szándéka” – áll az előadás ajánlójában. Azonban hozzáteszik: idealistának sem nevezhető a darab, hisz az elnyomás odáig fokozódik, hogy végül már a legkegyetlenebb megtorlást is indokoltnak érezhetjük. Vajon meddig lehet tűrni a kiszolgáltatottságot a szeretet nevében? Mit tehet az ember, ha a legjobb szándéka is balul sül el? Vállalhatjuk-e a felelősséget ezért a feje tetejére állt világért?

Talán csak az tud ilyen könnyedén, vidáman, gátlások nélkül mesélni a huszadik század borzalmairól, aki maga is megjárta a poklok poklát. Örkény Istvánt (1912–1979) zsidó származása miatt a második világháború alatt behívták munkaszolgálatra. Négy és fél évet töltött a fronton, majd szovjet hadifogságba került. Hazaérkezése után bekapcsolódott az irodalmi életbe, támogatta az épülő szocializmust, de csakhamar kiábrándult belőle. Az 1956-os forradalom alatt írt szövegeiért 1958–66 között szilenciumra ítéltetett, utána azonban gyors egymásutánban jelentek meg elbeszélés- és drámakötetei, kisregényei. A Tóték először kisregény formájában jelent meg 1966-ban, majd egy évvel később Örkény átdolgozta drámává. Már 1970-es párizsi előadásával elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

Az alkotók nem konvencionális formában dolgozzák fel Tóték történetét, a drámai szövegen túl a kisregényt is megpróbálják „belefoglalni” a produkcióba. A főbb szerepekben Mátray Lászlót, Kónya-Ütő Bencét, D. Albu Annamáriát, Vass Zsuzsannát, Erdei Gábort, Nemes Leventét láthatja a közönség. A bemutatót követően november 23-án, 24-én és 30-án lesz újra műsoron a Tóték a színház nagytermében.