Tegnap végül annyit javítottak, hogy azokon a településeken, ahol a fertőzöttségi mutató három ezrelék alatti, ott az átoltottságtól függetlenül hétfőtől kinyitnak a tanintézmények. Ez fontos változtatás, ám emellett a megye számos pedagógusa továbbra is igazságtalannak érzi, hogy miután a közelmúltban átesett a koronavírusos megbetegedésen, és a védettségi igazolás jogos tulajdonosa, mégsem taníthat. Zöldigazolvánnyal minden más tevékenységre jogosult, akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy a hatalom cinikusan megengedi, hogy pénzét önfeledten költse a bevásárlóközpontban, viszont korlátozza a munkavégzésben. Továbbá egyénenként változó, hogy a fertőzés után mikor indokolt az oltás beadatása, esetenként nem is tudnák most magukat beoltatni, még ha akarnák is. Ez ugyanis egy orvos által megfogalmazott, mindenkinek a saját egészségügyi állapota alapján személyre szabott, nehezen általánosítható javaslat. Ha a védettségi igazolás 180 napig érvényes, a félreállított pedagógusok joggal kérdezhetik, ezzel a lehetőséggel miért nem számoltak a döntéshozók?

Nem számoltak, mert meghaladja őket a mostani helyzet. Szerencséjükre a járványgörbe meredeken lejt, vélhetően kissé nyugodtabb időszak következik, nem azért, mert annyira eredményesen cselekedtek volna, hanem azért, mert ilyen a vírus természete.

Félreállított pedagógusok sora szembesül tehát a járványügyi korlátozások vitathatóságával, igaz­ságtalanságával. Az e heti adatok szerint Háromszék több mint húsz önállóan gazdálkodó tanintézményében és ezek alegységeiben éri el, illetve lépi át az 50 százalékot az alkalmazottak átoltottsági aránya, közülük több már most is újrakezdhetné a jelenléti oktatást, ha a beoltottak mellett a fertőzésen átesetteket is védettnek tekintenék. Álláspontjukkal viszont magukra maradtak, noha azt minden szinten képviselni kellene, parlamenti, kormányzati és önkormányzati szinten egyaránt. Kifogásolni kellene ezt a méltánytalanságot, de a tanügyminiszter magára maradt, az egészségügyi miniszter oktatási témában nem szólalt meg. Igaz, Cseke Attila, az RMDSZ ideiglenes egészségügyi tárcavezetője úgy esett eme áldatlan helyzetbe, mint légy a tejbe, de attól még érintett marad az oktatás kérdésében. Közösségi oldalán ő továbbra is kizárólag a fejlesztési vívmányokat közli, tudomást sem véve a kritikus megjegyzésekről, hiszen többen kérdezik, miért ítélik analfabetizmusra a falun, vidéken élő gyermekeket? A nyáltesztes vita kapcsán Cseke ugyan megjegyzi, „a társadalom sportot űz a felelősségvállalás elmulasztásából”, de arra a kérdésre továbbra sem kapunk választ, hogy ezért az elhibázott 60 százalékos határozatért  ki vállal majd felelősséget?

Nem ártana, ha az RMDSZ kormányzati tárgyalásokba belemerült politikusai rámenősebbek lennének a tanintézmények újranyitása, illetve az oktatás terén, mert elfogadhatatlan, ami eddig történt, nem más, mint közönséges jogtiprás.