A folyamatosan napirenden levő szimbolikus konfliktusok hatására ugyanakkor 73 százalék azok aránya, akik pozitív kötődést éreznek a székely zászló iránt. (Még jó, hogy a magyar nemzeti színű zászlóról nem kérdezték meg őket, mert a végén kiderülhetett volna, hogy ahhoz is kötődnek, kivéve a magyar polgármestereket, akiket büntetnek azok kitűzése miatt.)

Nem elég, hogy a megkérdezettek szerint az a magyar, aki annak tartja magát (96 százalék szerint), aki ismeri a magyar nyelvet (96 százalék), hanem a 2016-os 26 százalékkal szemben most 52 százalék vallotta azt, hogy ehhez fel kell venni a magyar állampolgárságot is. Ráadásul a megkérdezettek 40 százaléka büszke, több mint fele pedig nagyon büszke magyarságára. A megkérdezettek 38 százaléka az erdélyi magyar politika iránt érdeklődik, 25 százalék a magyarországi és csak 16 százalék a romániai iránt. Nekem viszont úgy tűnik, hogy a romániai politikusok sem Románia, csakis saját érdekeik miatt érdeklődnek a romániai politika iránt.

Ráadásul a kutatások szerint az erdélyi magyarok körében leg­ismertebb politikus Orbán Viktor, aki megelőzi ismertségben még Kelemen Hunort is. Pedig ha még sokáig egyezkednek nálunk arról, hogy ki legyen Románia miniszterelnöke, még azt is megérhetjük, hogy rotációval Kelemen Hunor is kormányfő lehet. Bár megtörténhet, hogy mégsem szavazzák meg, mert olyan véleményeket is olvasok közben, hogy ha Romániáért, és nem Magyarországért dolgozna, nem lenne semmi baj. Csak azt nem értem, hogyha az itt élő magyarok ennyire bíznak Orbán Viktorban, akkor miért nem hallgatnak rá, amikor állandóan arra buzdít, hogy oltassák be magukat COVID ellen – sajnos a székelyföldiek oltásellenességben a romániai élvonalba tartoznak.

A szociológusaink szerint egyértelmű, hogy ez az egész közvélemény-kutatás csak egy Budapest által megrendelt választási manipuláció, melyet a magyarországi polgárságnak szántak, és a kutatás a Fidesz kérésére történhetett. Ki tudja, miként választották ki a megkérdezetteket? Lehet, hogy csak a tömbmagyarság soraiból, és nem Kolozsvárról például, vagy a vegyes házasságban élők közül stb. Így az nem mérvadó, és ezért kétségbe vonják annak eredményeit is.

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt igazgatója, Costin Georgescu szerint ezek a manipulatív közvélemény-kutatások is egyféleképpen veszélyeztetik Románia biztonságát. (Mindig is tudtuk – jelentette a SRI –, mert hogy a magyarok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Romániában.)

Érdekes, azzal, hogy 89 százalékuk úgy gondolja, hogy az erdélyi magyarok részét képezik a magyar nemzetnek, illetve a megkérdezettek 56 százaléka gondolja úgy, hogy a romániai magyarok részét képezik a román nemzetnek (is?), az említett szociológusok nem is foglalkoznak, mert benne van még az alkotmányban is, hogy Románia egységes nemzetállam, így tehát fel sem vetődhet ez a kérdés. Szerintük felháborító, hogy csak a megkérdezettek tíz százaléka tekinti hazájának Romániát. A kritikus szociológusok, úgy tűnik, keverik az ország, valamint a haza fogalmát, és nem hallottak a szűkebb pátria kifejezésről sem. Az említett közvélemény-kutatás viszont azt tudakolta, hogy a megkérdezettek mit tekintenek saját hazájuknak? És ha a kritikákat megfogalmazók ismernék például Majthényi Flóra (1837–1915) Mi a haza? című versét, akkor lehet nem volnának ennyire felháborodva. Abban ezt olvashatjuk ugyanis: „Hol egykor őseink laktak, / Itt csatáztak, itt mulattak, / Ahol a határt ők szabták / S örökségül reánk hagyták: / Ez a haza.” (Stb.)

Vagy messzebbre de ugyanakkor közelebbre is tekintve a híres író, filozófus, esszéíró Kondrád Gyögy azt írja „Hol haza? Itt ahol állok, valahol a naprendszerben, itt, ahol ülök egy tollba kapaszkodva, itt, az ágyban, ahol fel szoktam ébredni, ahonnan előbb-utóbb megtalálom az utat a fürdőszobába, és honnan kilépve köszönök a szembejövőnek”. Tamási Áron meg azt: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

Mi, romániai magyarok is lehet, hogy otthon szeretnénk érezni magunkat Romániában. Csak engednék.