Az évforduló kapcsán Péterfi Ágnes lelkész lapunk érdeklődésére elmondta, tulajdonképpen egy barátság, a Kovács István unitárius lelkész illetve Florus Kruyne és Tina Geels lelkész ismeretsége révén került összeköttetésbe a két egyházközség. Nem csupán egy felszínes, papíron létező testvérkapcsolatról van szó, hanem egy élő, évről évre erősödő kötelékről, amelyben barátságok születtek, a gyülekezet tagjai rendszeresen felkeresték, meglátogatták egymást. Kialakult ugyanakkor egy állandó munkakapcsolat is, hiszen rendszeresen beszélünk a világhálón, igyekszünk segíteni egymást a működésben, most éppen ebben az új, járvány uralta helyzetben – vázolta Péterfi Ágnes. „Nem is annyira a vallási út, hanem az istenkeresés kötött össze” – szögezte le.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” – hangzott el vasárnap délelőtt az unitárius templomban a János evangéliumából kölcsönzött ige. Péterfi Ágnes kifejtette, nemcsak a sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezet számára ünnep az évforduló napja, hanem az utrechti remonstráns gyülekezetben is. Úgy vélte, az eltelt húsz év a gyülekezetet s tagjait egyénenként is gazdagította, s formálta, gyarapította, erősítette a közösségi életet egyaránt. Ha nem lettek volna a lelkészek, gondnokok, a megbízott személyek, akik tartották a kapcsolatot, lehet, hogy ez a szőlőtő nem maradt volna meg ilyen épen, ilyen szépen – vélekedett. „Mi ennek a szép történetnek, ennek a szőlőtőnek valójában az örökösei vagyunk, egy-egy hajtás, és remélhetőleg húsz vagy negyven év múlva a mi évtizedeinkből jönnek létre majd újabb és újabb hajtások, mert maga a gyümölcs állandó jelleggel jelen van: a közös istenkeresés” – fogalmazott. A testvérkapcsolat fontos hozadékaként említette egymás elfogadását, „a hitünk megerősítését és megélését, az egymástól való tanulást”, a nyitottságot, s hangsúlyozta: „az a legszebb, hogy az Isten felé vezető utat megosztjuk egymással, és együtt megyünk rajta”.

Beszédében Péterfi Ágnes kitért arra is, hogy nagy feladat és felelősség szőlőtőnek lenni a családban, a kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt. „Ha a szőlőtő pozitív életszemléletű, hisz abban, hogy az ember jónak születik, hisz abban, hogy a világ lehet igaz és lehet tiszta, egyenes, akkor a hajtása minden bizonnyal ezeket az értékeket fogja továbbvinni és ezeket fogja képviselni, s a gyümölcs is pontosan ilyen lesz” – mondta. Jelezte azt is, előbb-utóbb mindannyian szőlőtővé alakulunk, és bizony felelősség, miként élünk és milyenekké válunk. Arra buzdított, higgyünk abban, „hogy a szent, igaz és tiszta dolgokat mindig felkarolja az Isten.”

Az utrechti Geertekerk templomból élőben bejelentkező Marthe de Vries lelkész magyarul köszöntötte a sepsiszentgyörgyi gyülekezetet, s örömmel nyugtázta, hogy a különbözőségek, a fizikai távolság és a változások ellenére a két közösség közti kapcsolat élő és erős maradt.

Gazdag Géza gondnok beszédében felelevenítette, sokan sokat tettek azért, hogy a testvérkapcsolat máig fennmaradjon, s annak fontosabb állomásaira is kitért, majd köszönetét fejezte ki a folyamatos lelki és anyagi támogatásért.

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, korábbi sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, aki az ünnepi alkalomra utazott Sepsiszentgyörgyre, beszédében jelezte, a sepsiszentgyörgyi unitárius közösség számára fontos, hogy a kétezer kilométeres távolság ellenére is igen közeli ez a testvérkapcsolat, „érezzük egymást”. Úgy fogalmazott, nem az a csoda, hogy valamikor létrejött, hanem az, hogy megannyi év után ma is él.