Farcádi Botond
Lassan úgy vagyunk már, hogy szinte mindegy kit, csak valakit iktassanak be a miniszterelnöki tisztségbe, és az is mindegy, milyen politikai színezetű, csak legyen végre egy teljes hatáskörű kormánya az országnak, amely ha megoldani nem is tudja az itt élőket sújtó legégetőbb gondokat, de legalább reagálni képes azokra.
Mert lassan senkit nem érdekel, mely párt kerül hatalomra, kinek milyen tisztség jut, csak végre tegyenek már valamit az elszabadulni látszó infláció megfékezésére, védjék meg a leginkább kiszolgáltatott rétegeket a pénzhígulás, az energiaárak emelkedése okozta sokkhatástól, nyújtsanak valamiféle perspektívát a tisztességesen dolgozó polgárok számára, tűzoltás helyett hozzanak hatékony járványvédelmi intézkedéseket, dolgozzák ki a jövő évi költségvetést, hogy ne megint valamikor tavasszal lehessen csak tervezni ebben az országban, tegyenek meg mindent, hogy a hamarosan rendelkezésre álló hatalmas uniós pénzösszegeket a közérdeket szem előtt tartva, hatékonyan lehessen felhasználni.
Ha ehhez nagykoalíció kell, hát legyen nagykoalíció, a magukat jobboldaliaknak nevező erők úgyis annyira lejáratták már magukat, hogy a szociáldemokratáknak komolyan fel kell kötniük a gatyát, hogy erre a szintre süllyedjenek. A tavaly alakult, eredetileg legalább négyéves működésre tervezett úgynevezett jobboldali koalíció ugyanis csúfos kudarcot vallott, miután csakhamar kiderült, hogy a jól végzett munkát hirdető nagy stratéga államelnök közönséges szélhámos, a liberális párt a legkevésbé sem liberális, de lassan már pártnak is alig nevezhető, a reformokat hirdető USR-PLUS koalícióra éretlen, legfontosabb célkitűzései pedig köszönőviszonyban sincsenek a romániai valóssággal, ugyanis mindennél fontosabb volt számára megszüntetni az ügyészek felelősségre vonásának lehetőségét. A jobboldali koalícióban a legjobboldalibb és legkoalícióképesebb az RMDSZ volt, viszont a szövetség jelentette a legkisebb erőt ebben a hármasban.
Tulajdonképpen tehát nem csoda, ha e teljes csődöt jelentő szövetség után nem maradt más lehetőség, mint segítségül hívni az oly sokat kárhoztatott, korábban ősellenségnek titulált Szociáldemokrata Pártot. Az elmúlt időszakban végig nagyon okosan játszó, vitatott figuráinak egy részét háttérbe szorító, új vagy legalábbis kevésbé kompromittált emberekkel fellépő szocdemek most a nemzet megmentőinek szerepében pózolhatnak, hiszen tetszik, nem tetszik, ha kormányt akarunk, tényleg nincs más megoldás, mint bevonni őket is abba. Az elhíresült Jó napot kívánok, Pészédé elnöki köszöntésről így kopik le minden sértő szándék, gúny, irónia, szarkazmus, míg nem marad más, csak a politikai képmutatás, a közönséges hazudozás legszemléletesebb példája, vagy míg az egy tőről fakadó, megújulásra, megtisztulásra képtelen posztkommunista, posztszekurista romániai politikai elit jelmondatává nemesül.
