Sorozatunkban Szabó Istvánnak, a Gi Computers vezetőjének segítségével a számítógépek világába kalauzoljuk el az olvasót. Mindezt olvasmányos, sőt, játékos módon, hogy a gép elé ülve ne a bosszúság, hanem a sikerélmény vegye hatalmába a felhasználót, hogy a „digitális bevándorlók” is eligazodjanak az egyre bonyolultabb világban. Ezúttal a számítógépünkre s ezáltal a zsebünkre leselkedő veszélyekre hívjuk fel a figyelmet.
A digitális világban csaknem azóta van vírus- és járványveszély, amióta léteznek a számítógépek. Amit nagyon fontos megérteni: míg az első vírusokat azért írták a különféle programozók, csintalan diákok, hogy megmutassák, képesek túljárni a nagy vállalatok, főként a Microsoft eszén, addig napjainkra ez már fontos üzletággá fejlődött. A bűnözés jókora része a digitális világba költözött, rendkívül tehetséges bűnözők, szervezetek dolgoznak azon, hogy pénzünket ellopják. Miért? Mert nagyban sokkal könnyebb ezt tenni, mint fegyverrel kérni valakit, lenne szíves módosítani pénztárcája tartalmának tulajdonjogán.
A digitális világban ebben semmi tréfa nincs. Szögezzük le: a számítástechnika története folyamán nagyon-nagyon ritkák voltak az olyan vírusok, melyek tönkretették a készülékeket, hiszen soha nem ez volt a cél. Hanem a lopás.
Napjainkban az úgynevezett zsarolóvírusok korszakát éljük. Ezek már olyan súlyos fenyegetést jelentenek, hogy a különféle fejlett államokban állami konferenciákat, nemzetvédelmi üléseket tartanak miattuk. Ez a vírus – kihasználva a felhasználó tudatlanságát – kódolja a számítógépen található összes adatot. Míg egy személy esetén egy, legfeljebb két számítógépről beszélünk, addig egy intézmény (bank, kórház, óriásüzletek stb.) összes készülékét kódolják. Ez már élet-, sőt, nemzetbiztonsági kérdés lehet. A zsarolók nagyon komoly összegeket kérnek azon kód megadásáért, mellyel vissza lehet nyerni az adatokat, esetenként több száztól több millió euróig terjed az összeg.
A fájdalmas valójában az, hogy sok intézmény, főként a bankok vannak kitéve az ilyesfajta támadásnak, és ők mélyen hallgatnak róla. Hiszen ki tartaná pénzét az X. bankban, ha kiderülne, rossz számítógépes infrastruktúrája miatt rendszeresen zsarolják?
De visszatérve a hétköznapi ember számítógépére: pillanatig se higgyük, hogy biztonságban vagyunk. Az elmúlt két évben cégünk számtalan olyan számítógépet telepített újra, melyeket a zsarolóvírusok kódoltak, sajnos, az ügyfél minden adatát kénytelenek voltunk törölni. Volt ügyfelünk, aki húszévi könyvelését veszítette el ilyen módon. Igaz, ekkor felmerül a már sokszor említett kérdés (amit az ügyfélnek aligha tehetünk fel): adatait miért nem mentette máshová is?
És ott van még az interneten való vásárlás veszélye. Töredelmes vallomás következik: e sorok íróját is csapták be, nem kevesebb, mint 350 lejjel egy vásárlás során, sőt, még bankkártyát is kellett cserélnem, nehogy további összegeket nyúljanak le a „halászók”. A megoldás azonban nagyon egyszerű: amennyiben lehetséges, az internetes vásárlás esetén válasszuk a készpénzes fizetést! Igen, minden interneten értékesítő cég a bankkártyás fizetésre törekszik, de higgyük el, a készpénzes fizetés a legbiztonságosabb.
A fent említett gondok elkerülése érdekében mindenekelőtt meg kell érteni: a számítógép leggyengébb „alkotóeleme” maga a felhasználó. Ezért ne nyissunk meg mindenféle kéretlen levelet, a programokat lehetőleg vásároljuk meg (ne a szomszéd infóstól kérjük kölcsön), ne navigáljunk gyanús oldalakon, operációs rendszerünket, víruskeresőinket tartsuk naprakészen. Ha ezeket az aranyszabályokat betartjuk, védve leszünk – természetesen valamennyire. Mert sajnos léteznek olyan biztonsági rések eszközeinken, amelyekről maguk a gyártók sem tudnak, de a bűnözők igen, hiszen ez a mesterségük.
Szabó István
