Gyulafehérvár, deczember 1. Reggel óta nincs határa itt a lelkesedésnek. Alig pirkad, már tódulnak a küldöttségek a gyulafehérvári várba, hogy tanúi lehessenek Nagyrománia kikiáltása történelmi tényének. A nemzetgyűlés részére a várbeli tiszti kaszinót foglalták le. Itt, a román nép választott kiküldötteinek jelenlétében döntötték el egyhangúlag, hatalmas lelkesedés közepette, hogy az erdélyi, magyarországi, bánáti románság minden feltétel nélkül Nagyromániához csatlakozik. Körülöttem zúgott és tombolt a lelkesedés vihara, szélsőségeit érte el az extázis.

Nekem, magyar újságírónak, elszoruló szívvel kellett látnom, hallanom, mint éltetik az egységes Nagyromániát, minő szeretettel ünneplik a jövő új hatalmas uralkodóját, Ferdinánd román királyt. Éreztem e perczben, mint szakadt el Magyarországtól a büszke Erdély s vele együtt nemzeti árvaságra jutott a románlakta területek milliókat számláló becsületes, derék és dolgos magyar népe, erényekben, vitézségben és hűségben egyaránt gazdag székelyeink, akiknek az alkotmányozó gyűlés más határozatáig a román nemzetgyűlés teljes autonómiát biztosított. Nagy ünnep keretében kiáltották ki Nagyromániát, diadalünneppé tette ezt a napot a románság, de egyúttal megmaradt az ünnep méltó keretében is, a melyet semmiféle inczidens sem zavart meg.

Az ünnepi reggel

Egész éjszaka havazott. Reggelre vastag hólepel takarta az utczákat. Az éjszaka folyamán, szakadatlanul jöttek a különvonatok Gyulafehérvárra. Rengeteg ember jött ekhós szekéren. Sokan a környékről gyalogszerrel jöttek, persze sok százan maradtak hajlék nélkül, itt pedig, Gyulafehérvárott, még a magyar lakosság is szívesen adott szállást az ünnepre érkezőknek. A Hungária- és Európa-kávéházak egész éjszaka nyitva voltak. Itt jutottak fedélhez a lakás nélkül maradottak. A tüzes szónoklatok reggelig tartottak, a zene folyton a román himnuszt játszotta, fenn, az első emeleten pedig éjfélutáni 3 óráig tanácskozott a román nemzeti tanács a nemzetgyűlés elé terjesztendő határozati javaslatról. Megérkezett Romániából Goga Oktávián (Octavian Goga), a híres román költő testvéröcscse, Goga Ernő (Eugen Goga) újságíró is, Pop György (Gheorghe Pop) újságíró társaságában. Mindketten még a háború kitörésekor Romániába szöktek ki s ott elősegítették Romániának az ententehoz (antant) való csatlakozását. Pop György bolseviki egyenruhában jár, régebben Aradon volt újságíró. Azt mondja, hogy Románia nagy örömmel látja az erdélyi románság csatlakozását, azonban ezt a csatlakozást feltételekhez nem szabad kötni, mert ez összeférhetetlen lenne Románia tekintélyével.

Mire megvirrad, emberek ezreivel van tele a tágas piacztér. A görög-katolikus templomban Hosszu Gyula (Iuliu Hossu) szamosújvári püspök, a görögkeleti román templomban pedig Christea Miron (Miron Cristea) karánsebesi püspök fényes segédlettel ünnepi istentiszteletet czelebrálnak. Az összes román püspökök, vikáriusok, érseki helynökök, főpapok Gyulafehérvárra érkeztek. Itt Mailáth Károly (Majláth Gusztáv Károly) gróf erdélyi katolikus püspök palotájában kaptak szállást.

Indulás a várba

Román zászlóktól tarka a Hungária-szálló környéke. Itt gyülekezik a nép. A vasútról szünet nélkül jönnek a községek küldöttségei zászló alatt, felírásokkal, valamennyien ünneplőbe öltözve. Elől a falu papja, a kántor, a tanító; eljöttek az asszonyok is, a kik nem riadtak vissza a 4–5 napig tartó úttól. A katonaság román nemzeti színű kokárdákkal, piros-sárga-kék vállszalagokkal feldíszítve, kettőssorban áll kordont a várba vezető úton. Ez a sorfal is tarka. Román parasztok fehér daróczban, vállukon szuronyos puskával, majd a havasok móczai sastollal a kalapjukon, állnak őrséget és olyan rendet tartanak, a melyre még Budapest is büszke lehetne. Az éneknek nem akar vége lenni. Leginkább a Desteaptate Romane (Deșteaptă-te române) (ébredjetek románok) kezdetű nemzeti dalt éneklik, a melynek utolsó akkordjai hasonlítanak a Marseillaise lelkesítő ritmusához. Beláthatatlan hosszú sorban kígyózik a vár felé az asszonyok, lányok, férfiak tömege. Mindegyik dalos jókedvében felvirágozva, felpántlikázva, a zászlókon cserfalevelek. A marosújvári bányászok zeneszóval jönnek. Bokáig érő sárban gyalogol fel a hegyre, a várban elterülő tisztásra a sok ezer ember.

Az ősrégi gyulafehérvári vár nemrég még katonai czélokat szolgált. Laktanyák, tüzérségi raktárak, lőportornyok sorakoztak egymás mellett, futóárkok, kazamaták, erődítések, sánczok kerülnek elénk. Most mindenütt a román nemzeti lobogó a czimeres kapukon és daróczruhás legények kurjongatják a szetreaszkát (să trăiască). Áthaladunk a Hória-kapun, a melynek tömlöczében sínylődött Krizsán (Crisan) román vértanú. A börtönben átharapta ütőereit. Elérkezünk Mihály fejedelem, Erdély meghódítójának kapujához, majd arra a helyre, a hol Hóra és Kloska (Horea és Closca) mártírokat József császár parancsára kerékbe törték. A román nép kegyelettel adózik emléküknek. Látható meghatottsággal halad el a tömeg a történelmi hely előtt. Éktelen lelkesedés ömlik végig a hegyre feltartó emberek soraiban. A zászlótenger valósággal elborítja a hegy csúcsát. Tíz órakor, amikor a nemzetgyűlésnek a tiszti kaszinóban meg kell kezdődnie, a felvonulás körülbelül befejeződött. Együtt van mintegy százezer ember. A havas földön órák óta türelmetlenül várnak s közben egyik nemzeti nótát a másik után éneklik. Meghatóan szép kép, melyben csak az a fájdalmas, hogy itt-ott a magyarokat lehurrogják.

A nemzetgyűlésen

A tiszti kaszinó épülete a Ferencz József-út baloldalán van egy mellékutczában. Itt a katonai őrség áll sorfalat és csak a nemzetgyűlés igazolt tagjait bocsátja keresztül. A kapu előtti lépcsőn tolonganak azok, a kik már kiszorultak a kaszinóból, de bámulatos a román nép fegyelmezettsége: a Párisban élő Goga Oktávián édesanyja érkezik. Egy szó is elegendő s az idős asszonynak pillanat alatt utat nyitnak.

Bent a nagyteremben mozdulni sem lehet. Ezredesek, törzstisztek, fiatal és lelkes hadnagyok mellett szegény falusi pópák, tanítók, a falu földhözragadt koldus népe. Sugárzó arczczal, megilletődve várják a gyűlés kezdetét. Oldalt, az emeleti karzaton a hölgyeknek jutott hely. Nemcsak Gyulafehérvár szépei, hanem Erdély ismert román családjainak hölgytagjai jöttek el és idők jele, a román nők derekasan segítenek a férfiaknak a közbekiáltásokban. A terem végén emelvény, ennek hátterében az entente nemzeteinek lobogói. Az emelvényen a zöldposztós asztal mögött gyülekeznek a nemzeti tanács tagjai. Hatalmas éljenzés közepett lép be a terembe Radu Demeter (Demetriu Radu) nagyváradi, Frentiu Valér (Valeriu Traian Frențiu) lugosi és Hosszu Gyula szamosújvári görög-katolikus püspök. Legfiatalabb közöttük Hosszu Gyula. Újból hatalmas éljenzés támad. Egy román vezérkari tisztet kalauzolnak a terembe. Ő már a gyergyói frontról jött. A bukovinai nemzetgyűlés Prokopovics dr. (Alecu Procopovici), a besszarábiai nemzetgyűlés Halippa (Pantilimon Halippa) (al)elnök vezetésével képviseltette magát. Orkánszerű taps hangzik fel. Maniu Gyula (Iuliu Maniu) érkezett a terembe. Majd Goldisnak (Vasile Goldiș), Gogának jut ki az ováczióból. Megérkezik Suciu (Vasile Suciu) balázsfalvi érseki helynök. Utána Christea Miron karánsebesi és Pap János (Ioan Ignatie Papp) aradi püspök érkezik. Radu Demeter és Pap püspökök a publikum előtt csókot váltanak.

Az emelvény sarkában szürkészöld köpenyben Leonte (Leonte State) román tábornok. Az emelvényen a román nemzeti komité tagjai, mellettük a vármegyei román nemzeti tanácsok elnökei. Megjöttek Romániából Pencsescu és Joánás román képviselők. Csíkszeredáról automobilon három román tiszt érkezik. Bagolescu (Gheorghe Băgulescu) vadászkapitány vezeti őket a terembe. Perczekig tartó taps fogadja őket és viharszerűen hangzik e kiáltás: Sus! – Ez annyit jelent, hogy fel, fel!

A vadászkapitány kénytelen fellépni az emelvényre és most elemi erővel tör ki ismét a szetreaszka. A püspökök sorban kezet fognak a román kapitánnyal. Az éljenzés szakadatlan lesz. Egyre érkeznek a román politikusok. Kijut az éljenzésből egy hófehér szakállú öreg úrnak, illyésfalvi Pap Györgynek (George Pop de Băsești), a nemzetgyűlés leendő elnökének. Az öreg úr Kossuth Lajoshoz erősen hasonlít, csak a szakálla valamivel hosszabb. Megjött Osvada (Vasile Osvadă), a hírhedt román agitátor is, a ki a háború idején kénytelen volt Romániába szökni. Láttára a tömeg elkezdi a kiáltást:

– Treaszka Romania Mara! Treaszka Regele Ferdinand! (Éljen Nagyrománia! Éljen Ferdinánd király!)

Előkerülnek a kendők, kalapok és lobognak, tapsvihar zúg fel a teremben, a közönség pedig lelkesedve élteti Mária román királynét és Bratianut (Ion I. C. Bră­tianu).

Azután éljenzik az entente egyes államait, de leginkább Wilson elnököt.

A mi bűnünk

Tiz óra 40 percz. Pop-Csicsó István (Ștefan Cicio Pop) szólásra emelkedik. Síri csöndben kezdi elmondani, hogy Gyulafehérvár képezi a román nemzet Mekkáját. Itt vannak a nemzeti mártírok, a kik vérükkel avatták szentté ezt a várost. Ismerteti a román népnek a háborúban való szenvedését. Elvitték őket katonáknak, a ki pedig nem volt jó katonának, abból kocsis lett. A kinek nem volt lova és ökre, annak utat kellett építeni a front mögött. A háború hazugsággal kezdődött és félrevezetésekkel folytatódott.

A mikor a román nép vérzett, akkor azt mondták, hogy nem a románok, hanem a magyarok a hősök. A románokat hazaárulóknak nevezték el, s mikor Románia a magyarországi román nép felszabadításáért háborút kezdett, a papok százait zárták be és 5000-nél többet vetettek börtönbe, vérpadra hurczolták őket, elvették a románok földjeit, özvegyekké és árvákká tettek sok tízezer anyát, rabszolgákká süllyesztették le a románokat. Melyik okos ember követelheti ezután, hogy ez a román nép még többet szenvedjen? Wilson elvei folytán elérkezett a jogczím a felszabadulásra és mert a román nép szenvedéseire a képviselőházban a magyar urak azt mondották, hogy: Kötelet nekik, ezzel szemben azt válaszolhatja, hogy az ország népének 80 százaléka éjjel-nappal így imádkozott: Isten, verd meg az elnyomókat.

– Te Piave, te voltál az első lélekzése elnyomott népünknek – mondja Pop-Csicso és szavai nyomában zúg az éljenzés. – Összeomlott a központi hatalmak korhadt épülete, amely hazugságon és zsarnokságon, valamint aljas osztályérdekeken nyugodott. Mi megtettük kötelességünket, a többit, ti román nép, ti mondjátok. – E szavakkal fejezte be Pop-Csicso egyórás beszédét, mely után végigzúgott a teremben a kiáltás:

– Szetreaszka Romania Mare!

A nemzetgyűlés

Valósággal üvölt az ezer és néhány száz ember, a ki helyet kapott a teremben. Lobognak a kalapok és a kendők, kipirult arczczal éljeneznek a nők és tapsolnak a férfiak. Pop elnök üdvözli a Romániából ideérkezett Leonte tábornokot, üdvözli az idegen országok képviselőit, majd Suciu János dr. (Ioan Suciu) volt képviselő bejelenti, hogy Magyarországnak nem 26, hanem 27 vármegyéje; összesen 130 járással és 630 delegátussal képviselteti magát. A társadalom valamennyi foglalkozási ága, az intelligencziának valamennyi rétege képviselve van. Nem csak Csík megyéből és Háromszékből, de még Csanádból, Békésből, sőt Ugocsából is eljöttek. Csak Torontálból nem érkezhettek meg a kiküldöttek, mert a szerbek visszatartották őket.

Összesen 1228 hivatalos kiküldött vesz részt a nemzetgyűlésen. Végül bemutatja a sok száz üdvözlő táviratot és feliratot.

A nemzetgyűlés határozatképesnek mondatván ki, elnökévé megválasztották illyésfalvi Pap Györgyöt, Pap János és Radu Demeter püspököket. Alelnökökké választották Mihályi Tivadart (Theodor Mihali), Pop-Csicso Istvánt és Flueras Jánost (Ion Flueraș), a szocziáldemokrata párt egyik vezetőjét.

(folytatása holnapi lapszámunkban)