A pornóról beszélgetni otthon, anélkül, hogy elriasztanánk a gyerekeinket? Figyelmeztetni őket a veszélyekre, anélkül, hogy rájuk zúdítanánk mindazokat a tényeket, amelyekről tudunk? Nos, ez valóban nagy kihívás, de valamikor el kell kezdeni! Mert jobb, ha a szüleiktől tudnak meg egy kicsit többet, és nem a felnőtt tartalmak nézegetése közben zuhan rájuk a pőrére vetkőztetett látszatvalóság.
A pornóiparnak mindegy, ott a profit és a magas nézettségi mutatók a fontosak. A felnőtt oldalak üzemeltetői nem törődnek sem gyermekeinkkel, sem a számunkra fontos értékekkel. Ezért fontos, hogy beszélgessünk a gyermekeinkkel már 8–10 éves koruk táján, még mielőtt találkoznának ezekkel a tartalmakkal.
Mondjuk el nekik, hogy miközben a világhálón ide-oda kattintgatnak, találkozhatnak olyan képekkel, filmekkel, ahol a felnőttek szokatlan dolgot tesznek, aminek nem a képernyőn, hanem a legintimebb szférában lenne a helye. Az is lehet, hogy a képernyőn látott személyek meztelenek, és a hangok, illetve a látvány alapján úgy tűnik, mintha bántanák egymást.
A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy természetes, ha a látvány miatt megijednek, izgatottá válnak, furcsán vagy rosszul érzik magukat. Az is előfordulhat, hogy ezek a képek megmaradnak a fejükben, újra meg újra visszatérnek.
Az sem jó, ha a felnőttek világába soroljuk a képeket, mert a gyermekeink következtetése az lehet, hogy a szüleik nézegetik ezeket, és ha majd ők is felnőnek, akkor rájuk már nem lesz érvényes az óvintézkedés. Mondjuk inkább azt, hogy ezek a jelenetek a felnőttekre is rossz hatással lehetnek, mert előre megrendezettek, nem igaziak, hamis képet nyújtanak a szexualitásról. Ami egyébként ajándék, nemes és szép dolog – egy férfi és egy nő kapcsolatában, akik szeretik egymást, akik meg akarják ajándékozni egymást a szeretetükkel.
Tanítsuk meg őket, hogy ha pornográf felvételeket, fotókat látnak, lépjenek ki az oldalról vagy forduljanak el a képernyőtől. Mondják el azonnal egy felnőttnek, akiben megbíznak, hogy mi történt, mit láttak és közben mit éreztek. Magyarázzuk el nekik, hogy ez nagyon fontos, és biztosítsuk őket arról, hogy nem fogjuk megszidni.
Ezért is jó, ha a gyermekeink a számítógépet, táblagépet vagy okostelefont csak a család közös terében használják. Így akár csak rájuk pillantva is láthatjuk, a testbeszédükből érezhetjük, hogy mi történik a képernyőn. Fontos, hogy legyenek megszabva a határok, hogy mennyi időt tölthetnek a képernyők előtt. Éjszakára pedig hagyják kint a technikai eszközöket, azok ne legyenek a szobájukban éjszaka!
A szexualitásról és a pornóról beszélgetni még a felnőttek számára sem egyszerű, de segíthet ebben az, hogy szerencsére a gyermekek nagyon kíváncsiak az őket körülvevő világra, és gyakran tesznek fel kérdéseket. Akár a pornóval kapcsolatban is.
Mert látott, hallott valamit a suliban a folyosón, vagy az edzésen az öltözőben. Ilyenkor érdemes visszakérdezni, hogy pontosan mi az, ami érdekli, és hogy mit gondol ő erről.
Azt is tapasztalhatjuk, hogy nem mindegyik gyerekünk kérdezős fajta. Talán azt gondolja: ilyenekről nem annyira lehet a szüleivel beszélgetni. Ha nem beszélgetünk vele a szexualitásról, ha elmenekülünk, az a bizonyosság nő benne, hogy ezek tabu témák.
Nézegessünk, olvassunk együtt a test működéséről vagy a szexuális fejlődésről gyerekeknek szóló könyveket! Ez megkönnyíti a beszélgetés elindulását a képek, szövegek kapcsán, így nekünk vagy nekik könnyebb kérdéseket feltenni. Ne feledjük: mindig az első beszélgetés a legnehezebb… a második már könnyebb lesz!
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
