Milyen lehet több mint 2500 kilométert utazni egy francia édenkertből egy olyan helyre, amelyről nem igazán hallottál? A Saint-Nazaire-i Notre Dame d’Espèrance Líceum diákjai elmesélték, hogy elrettentő kliséket hallottak otthonunkról.
Az Erasmus+ program Future Jobs megmozdulásán belül szerencsém volt öt egész napot a francia cserediákokkal tölteni. Többek között meglátogattuk a Vártemplomot, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt, az illyefalvi tejgyárat, a Sepsi Arénát, a zaláni Vass Panziót, a Multi Nr Nyomdát és a Székelyföldi Vadászati Múzeumot. A diákok – akik tanáraik, Jean-
Michel Richardeau és Anne Delaure kíséretével érkeztek – elmondása szerint Erdély kellemes csalódás volt számukra. Sohasem gondolták volna, hogy egy ennyire mesébe illő tájat látogathatnak meg. A legjobban az őshonos fenyőfák nyerték el tetszésüket, ugyanis otthon ritkán látnak örökzöld növényzetet. A székely konyhát is dicsérték. Eleinte úgy gondolták, hogy csakis húst fogyasztunk, de a zöldséges körítések és a hagyományos székely levesek igazán elnyerték tetszésüket, a házi csokoládé pedig egyik kedvencükké vált.
Városunk szépségeit a 19. századi építményekben találták meg. A Bod Péter Megyei Könyvtár épületének története igazán megérintette őket. Az emberek vitalitása volt talán a legmeglepőbb számukra, sikerült elűzni tévhiteiket és jó benyomást kelteni Háromszék lakosairól. Sokan fogadták nyitott szívvel a csapatot, és felejthetetlen élménnyel gazdagították a cserediákokat és jómagamat is. Köszönöm, hogy segítettek egy életre szóló barátság megszületésében.
Pakucs András, a Mikes Kelemen-iskola tanulója
