László Zsuzsa
Mindenkori otthonunk – volt vagy legyen az bárhol – maga a Bermuda-háromszög. Nincs az a tárgy, amelyet ne nyelne el magában. Igazából földrajzi helytől függetlenül mi magunk vagyunk a Bermuda, visszük magunk után. Az igazira lehet, hogy hamarább fény derül végre, mint a miénkre.
Például fióknyi fél pár zoknit tárolunk, mert hátha egyszer megkerül a társa. Ja, hogy ez máshol is ismerős? De hogy miként tűnik el hétvégén egy pár kosárcipő a mosógépben? Hát…
Rövid program beállítva, minden, ami kell hozzá, kosárcipővel együtt persze, gép indul. Lejár a program, és ajtó nem nyílik. Mi a csoda? Na még egyszer, elölről minden, még egyszer mosunk! Ajtó csak nem nyílik. Harmadik az Isten igaza, ette fene a vizet, áramot és mosószert, nem fog ki rajtam egy ajtó! Csakhogy az valamiért nagyon megmakacsolta magát, de negyedszerre már mégsem futok neki. Mindenesetre a gyermeknek ilyen tiszta kosárcipője az életben nem volt. Csak tudjam kivenni.
Na, amikor az ember azt hiszi magáról, hogy hű, de leleményes, átkapcsol egy – szerinte – sima centrifuga-programra (ahelyett, hogy venné a fáradságot, és előkeresné a feneketlen fiókból a gép használati utasítását). Szóval, a cipő rendesen ki lesz nem csak mosva, de csavarva is. Csakhogy a cipő egyszer csak eltűnik.
Az ember csak bámul és nem hisz a szemének. Arra gondol, hogy erre járt egy ufó és eltüntette, mert a cipő, becsületszóra, sehol sincs. A gyermeknek egyelőre meg sem merem mondani, de miután jó ideig semmi változás, csak odahívom. Most már ketten csodálkozunk. Nézzük, ahogyan a gép tekeri a… semmit. Nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek. Mi lett a géppel, és hol a cipő? Vasárnap honnan hívjak szerelőt, ott a rakás szennyes, de hol a cipő? És a gép nem akar leállni, egyre gyorsabban, kitartóbban forgatja a semmit.
De a vasárnapi leleményes agy megszüli a következő megoldást. Nem várom, hogy reggelig pörgessen, egyszerűen kikapcsolom. Heuréka, megnyílik az ajtó! De azelőtt valahonnan beesnek a cipők a képbe, egyik a másik után. Mert kettő egy pár. Pont, mint a nyereményjáték-sorsoláskor, amikor a keverőgépből bepottyannak a kis golyók. Hurrá, nyertünk! A cipők szebbek, mint új korukban, csak a gép van meghülyülve.
Kis idő múlva mégis bedobok néhány ruhát egy másik programra, és „csak azért is” kíváncsisággal várom, hogy eltűnnek-e, vagy ha mégis meglesznek, nyílik-e az ajtó. És ha… Na, ha lejár a hétvége, csak elhívok egy szerelőt, és a leleményességemet máshol élem ki.
Persze, ez nem eget verő probléma, de az ember kicsi dolgoktól is be tud pörögni. Mert nem érti, hogy miért pont hétvégén bolondul meg a mosógép, és hová tűnik el egy pár kosárcipő. A gyermek szerint mindez fizika, és amúgy összevissza nyomogattam a gombokat, és különben sem kell mindenért bepánikolni. Mondta mindezt, miután előkerült a cipője…
