Ez már önmagában is figyelemre méltó gondolat, arra utal, hogy a fiatal építész érzékenyen figyel az őt körülvevő világra, s noha egy terv önmagában még nem elég a változáshoz, mégis nagy fába vágta a fejszéjét, témaválasztásából az is látszik, hogy a maga módján azt keresi, azt kutatja, jobbá tehető-e világunk? Az a világ, amelyről már huszonvalahány évesen is megállapítható, nem a lehetségesek legjobbika, noha ő maga úgy érzi, kivételesen szerencsés helyzetbe született.

Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy Kopacz Hanna az ismert és tekintélyes budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) tanult építészetet, illetve mesteri tanulmányait is ott végezte el, egyértelművé válik, hogy választása nemcsak figyelmet, hanem elismerést is érdemel. Ugyanis nem kápráztatta el a nagyváros csillogása, nem korszerű lakópark, irodaház tervezésére vállalkozott, hanem egy sepsiszentgyörgyi probléma megoldását tűzte zászlajára. Meggyőződésből, azért, mert ez a kérdés foglalkoztatta. Pontosabban, inkább a megoldáshoz vezető utat keresi, egy székelyföldi cigánytelep ugyanis része annak a településnek, amelyhez tartozik, az ott élők sorsa, jelene és jövője kapcsolódik a város – jelen esetben Sepsiszentgyörgy – jelenéhez és jövőjéhez. De hasonló élethelyzet másutt is bőven található, így az egyedi elképzelés általánosítható, kiterjeszthető.

Ismert tény, hogy az őrkőiek életével, sorsával számosan foglalkoznak, megvalósításokat, eredményeket tudnak maguk mögött, s további célokat fogalmaznak meg, pályázatokkal, fejlesztésekkel, álmokkal. Számosan próbálnak segíteni rajtuk, azt az elvet is vallva, hogy nem halat kell adni nekik, hanem halászni kellene őket megtanítani. E táborhoz csatlakozik Kopacz Hanna is, ő építészként kapcsolódik be egy olyan társadalmi folyamatba, mely nem csupán az ott élő cigány közösség számára fontos, hanem Sepsiszentgyörgy, Háromszék, de az egész Székelyföld jövője szempontjából is lényeges. Nem mindegy tehát, hogy e csapat, önkormányzati és egyházi támogatással sikerre viszi-e elképzeléseit, vagy esetleg belefárad a véget nem érő orvoslási kísérletbe. Bizonyosan érdemes szurkolni nekik, érdemes őket felkarolni.

Kopacz Hanna terve tanulmányozható, bárki letöltheti, elolvashatja. Tervéhez amolyan általa elképzelt őrkői életképeket is papírra vetett, színesek, derűsek, olyanok, mint az ott élő gyermekek varázslatos rajzai. Az építész vázlatai egy más, egy jobb világ ígéretét, lehetőségét is hordozzák, annak is köszönhetően, hogy Kopacz Hanna maga is erőteljes késztetést érez, hogy segítsen a társadalom peremén élőkön, a peremre sodródottakon. Hogy tervéből mit és hogyan lehet megvalósítani, milyen más elképzelések mellé lehet azokat illeszteni, további szakmai egyeztetés kérdése.

Mindenesetre Kopacz Hanna és számos társa eddig megtették azt, amit tehettek, ami rajtuk múlott. De nemcsak Kopacz Hanna terve fontos, hanem az is meghatározó, hogy világot járó, tanulmányait folytató fiatalként nem feledi szülővárosát, nem feledi Sepsiszentgyörgyöt, annak minden örömével és gondjával. Hazanéző építészként figyeli, melyek lennének azok a megoldások, amelyekre az Őrkő esetében alapozni lehetne. Nem biztos, hogy pont azt valósítják meg, amit most mestermunkájában ajánl, de az a tény, hogy megszületett egy újabb javaslat, egy Őrkőre vonatkozó, köztérfejlesztést és típusházak építését szorgalmazó terv, a siker előzményének is tekinthető. És mennél több fiatal diák, mesteri tanulmányokat végző hallgató tartja majd szükségszerűnek és éltetőnek az efféle hazanézést, annál jobban járnak majd az itthon maradottak.