Magyarországon születtek, édesanyám Budapesten, apám a Székelyudvarhely melletti Siménfalván. Anyai nagyszüleim szerencsét próbálni, jobb megélhetést keresni indultak a fővárosba, aztán a bombázások hazahajtották őket pár hónapos csecsemőjükkel, boldogultak hát itthon, Brassó környékén. Nagyapámat, az atyhai sokgyerekes szegény parasztcsaládból származó fiút a kommunizmushoz sodorta az új, jobb, igazságosabb világ reménye, de jött az ébredés is, a kiábrándulás, korai halála előtt még láthatta, mivé lesz az eszme, amiben bízott. Kápolnásfalusi nagyanyám árva lányként cselédeskedett, majd gyári munkásként gürcölt, mire kissé könnyebbé válhatott volna élete, megözvegyült. A székelyszentmiklósi apai nagyapám tanító lett, pár szalagnyi föld miatt kulákbélyeget is kapott. Kertje azonban mindig volt, ha máshol nem, a tömbház mögött. Olyan paradicsomot sehol nem ettem, amilyet ő nevelt. Mindannyian Magyarországon látták meg a napvilágot, Romániában értek felnőtté, majd ismét Magyarországon nemzettek gyermekeket, akiket Romániában, kisebbségben kényszerültek felnevelni.

Mire mi, unokáik megszülettünk, Magyarország már csak távoli álomvilág, melyet meglátogatni is csak ritkán nyílik lehetőség. De hiába éltünk Romániában, anyanyelvünk, kultúránk magyar maradt. Szüleim a föld helyett ezek szolgálatába szegődtek, a kisebbségi lét terhe mellett, a romániai nacionálkommunizmus nyomása alatt, majd az 1989 után átalakuló, vadkapitalista világban.

Ülök a kard alatt és emlékezem... Megnyílt ugyan a világ, ám a teher nem lett kisebb. Magyarország közelebb került, édesapám számára érkeztek az elismerések, 1993-ban József Attila-díj, 2002-ben Balassi-kard, 2016-ban Babérkoszorú, 2018-ban Kossuth-díj. Itthon dolgozott értük, hazahozta őket, és itthon van sírja is, akárcsak az összes ősünké.

Életek, melyeken végigsöpört a történelem. Rendszerek, államhatárok változtak, de ki-ki tette a dolgát. Földet műveltek, tanítottak, írtak, lélekemelőt, fájdalmasat, igazat. Magyarul. Az anyaország részéről volt megtagadás, közöny, elismerés, s van immár lehetőségünk újra – sokaknak először – állampolgáraivá válni. Itthonról, mert amint tőlük megtanultam: itt van dolgunk, feladatunk.

Szétszaggattattunk. Összeköttettünk

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Múltból jövendőt – Történelem hazulról című kötetből (Sepsiszentgyörgy, 2021, szerkesztette Szekeres Attila). A könyv kapható a Háromszék lapterjesztő standjain.