Például a világjárvány igencsak kedvezett a korrupciónak. A korrupcióellenes világnapon korrupcióellenes ügyészségünk (DNA) kiadott egy közleményt, amely szerint fennáll az egészségügyi célokra szánt közpénzek eltérítésének veszélye, ami bátorítja a klientúraépítést éppúgy, mint a nepotizmust, és ezt az átlagpolgárok is megszenvedik. De tegyük hozzá: szerencsére mégsem lehet általánosítani, hogy mindenki rosszul járna, mert vannak olyanok is, akik hasznot húznak belőle. Mostanában nagy leleplezésekről nemigen hallani, de reménykedhetünk, mert a korrupcióellenes ügyészség bejelentette, hogy bízik a civil társadalomban, és értékeli, hogy az elmúlt majdnem két évben emelkedett a korrupciós bűncselekményekről szóló feljelentések száma. De hogy azokkal mi történt, nem lehet pontosan tudni, mert igazán látványos letartóztatásokat, karpereces sétáltatásokat nemigen láttunk. Ha már a feljelentők (magánszemélyek és vállalatok) ilyen ügyesek, akkor az általuk jelzett bűncselekmények felgöngyölítését is rájuk kellene bízni. Még az is lehet, hogy csak fű alatt történik a büntetőügyek kivizsgálása azért, hogy ne keltsünk feltűnést, az unió ne mutogasson ujjal ránk, és függessze már fel az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) felügyeletét. Ezt pedig már ideje lenne megszüntetni, mert nálunk sem nagyobb a korrupció, mint máshol. Ezt Európa főügyésze, Laura Codruța Kövesi (újabban inkább Kovesi) is sejteti. Azt állítja: „Nincs több korrupció Kelet-Európában sem, mint Nyugaton.” És „egy európai ország sem tiszta”. (Mi pedig azt hittük, hogy máshol mind tiszta kezű angyalok tevékenykednek) „Sok pénz jut az egészségügyi szektorba, és a csalás kockázata nagy. A kormányok nem hirdetnek licitet”. (Ez úgy látszik egész Európában így megy).

Végül is ez nem rossz, mert ezek szerint nem kell megbundázni a licitálásokat, és lehet, hogy az állam így a beszerzéseket olcsóbban megússza, hisz egyébként a felárazás miatt megnőtt árak mellett a bunda árát is ki kellene fizetni.

Laura Codruța Kövesi elárulta, hogy igen kevés pénzt adnak az általa vezetett ügyészségnek (30,2 millió eurót kaptak), annyit, amennyi egy romániai területi bíróság költségvetése. És itt ugyebár nem úgy van, hogy kis hallal fogják a nagyot, hanem nagy pénzzel lehetne elkapni a nagy korruptakat. Az is igaz, hogy csak olyan ügyekkel foglalkoznak, amelyek az unió költségvetését érintik, vagy határokon átnyúló korrupciós ügyekkel, csalásokkal, amelyek értéke meghaladja a 10 millió eurót.

Iohannis is üzent egyet a korrupcióellenes világnap alakalmából, és megmondta, hogy hazánk határozottan elkötelezett a demokratikus fejlődés mellett, az olyan európai értékek szilárd talaján állunk, mint az integritás, igazságosság és zéró tolerancia a korrupcióval szemben. A választások után nem derült fény semmilyen nagy disznóságra, csak azt nem lehet tudni, hogy most mi történik, miután visszavették a kormányba a korábban igencsak korruptnak elkönyvelt szociáldemokratákat. Iohannis megmondta azt is, hogy a korrupció a legsebezhetőbb társadalmi rétegeket érinti.

Azt lehet tudni, hogy bizony sokan a korrupció segítségével gazdagodtak meg. És Hofi óta azt is, hogy: „a korrupció az, amiben te nem vagy benne”. Ha beszerveznék a szegényeket is a korrupcióba, felszámolható lenne a nyomor. Ha úgy lophatna a szegény ember is, mint a felső tízezer – akkor talán létrejönne valamiféle pénzügyi egyensúly. Ebből aztán később még nagyobb hasznot húzhatnánk, mert mostanra kiderült az is, hogy a járvány alatt a szegények még szegényebbek, a gazdagok meg még gazdagabbak lettek. A tavaly a világ gazdagjainak vagyona 3,6 trillió dollárral nőtt, miközben a koronavírus 100 millió embert taszított szélsőséges szegénységbe. A világ népességének leggazdagabb 10 százaléka a világ vagyonának 76 százalékát birtokolja, az alsó 50 százalék, mindössze 2 százalékot. A gazdagok vagyona 3–9 százalékkal nőtt az említett időszakban.

A szegényeknek pechjük van, mert szegények és a járvány alatt még szegényebbek lettek. Jobban jártak volna, ha vagyonosok, mert akkor tovább gazdagodhattak volna.