Az lenne meglepő és szokatlan, ha a román állam jól teljesítene, ha tartani tudná magát valamiféle elvhez, szinthez, hatékonysághoz, ha következetesen végigvinné, amit elkezdett, ha némi komolyságot és hozzáértést mutatna, ha végre az emberekért működne a gépezet, nem a közpénzek lenyúlásáért.
A román állam kudarcot vallott abban, hogy megvédje polgárait, és ezt éppen a legutóbbi óriáskudarcok egyik előidézője, Klaus Iohannis államfő fogalmazta meg, miután a konstancai kórház intenzív osztályán szeptemberben kiütött tűz újabb életeket követelt. Mert sem a kormány, sem más közintézmény nem tett semmit a már sokadik katasztrófa megelőzéséért, ahogy a járvány negyedik hullámának kivédéséért sem. A háború óta nem volt ennyi halott Romániában egy hónap alatt, mint 2021 októberében, és a múlt héten nyilvánosságra hozott 44 ezres szám sem végleges, hiszen folyamatosan jelentenek korábban elhunytakat is, akik valamilyen okból csak pár hetes vagy éppen hónapos késéssel kerülnek be a statisztikákba. Több százan vannak eddig.
A legnagyobb késés azonban az iskolai tesztelésnél van. Erről ugyan március óta beszélnek, de csak októberben, az eddigi legnagyobb hullám tetőzése után léptek, és azt is hogyan? Olyan teszteket rendeltek sürgősségi eljárással (értsd: jó drágán, mintha nem lett volna idő egész nyáron rendesen lefolytatni a közbeszerzést), amelyek megbízhatósága vitatott, és ezek is ömlesztve jöttek, a pedagógusoknak kellett csomagokba rendezni a különböző elemeket... A tesztek használatára való felkészítés elmaradt, azaz két miniszter (az egészségügyi és a tanügyi) rövid bemutatójából állt. Az iskolai tesztelést egyikük sem akarta vagy tudta megszervezni, pedig nem kellett volna feltalálni semmilyen spanyolviaszt, elég lett volna átvenni azt, ami más országokban működik. Másolni pedig tudnak a román politikusok, ezt számtalan plágiumbotrány tanúsítja. De úgy látszik, csak akkor, amikor ez a saját érdekük, egyébként fütyülnek mindenre: így történhetett, hogy már a második szállítmány iskolai teszt sem érkezett meg idejében.
Felelősök természetesen nincsenek, miért is lennének? Elmegy így is – ahogy szintén Iohannis szokta mondani régebb, az ,,én kormányom” előtt, amikor még gyakran és keményen elítélte a kapkodást és hozzá nem értést. Most azonban hallgat, olyan sűrű már körülötte a csend, hogy kabátot lehetne rá akasztani. Pedig volna mit ostorozni a jelenlegi kormányon is: a szociáldemokraták a (még?) köztiszteletben álló, de nagyon puhának tűnő Alexandru Rafila mellett több gyanús alakot is tisztségbe helyeztek, le sem igen porolva őket, és a liberálisok számára sem Florin Roman az egyedüli szégyellnivaló, bár most kétségtelenül ő viszi a prímet – ugyanis a tanult és normális Romániát, a jól végzett munka országát meghirdető államfő és pártja egy olyan személyt állított a kutatási, innovációs és digitalizálási minisztérium élére, aki maga is elismeri, hogy semmi köze ezekhez, sőt az is kiderült, hogy diplomáját is plágiummal szerezte. Ilyen gárdával az lenne csoda, ha nem lenne káosz – ámbár ez is lehet szándékos, mert ha egyébhez nem is, a zavarosban való halászáshoz nagyon értenek a Dâmbovița partján.