Két fontosabb szempont alapján próbálta kiválasztani, hogy mit rendezzen ezúttal a Tamási Áron Színházban – mondta el lapunknak az előadás fiatal magyarországi rendezője. Az egyik szempontja az volt, hogy minél több színészt megmozgasson, a másik pedig, hogy az előző, súlyosabb anyaghoz képest egy kicsit oldottabb hangvételű, lazább előadás készüljön.Tudva azt, hogy a szentgyörgyi társulat nagyon muzikális, elkezdett zenés produkcióban gondolkodni, így jutott el ehhez a különös „rémvarietéhez”, melynek látta a 2009-es budapesti magyar nyelvű ősbemutatóját, és nagyon tetszett neki. A fordítót és az akkori előadás rendezőjét is megkereste ez ügyben, végül úgy döntött: maga is megpróbálkozik ezzel a nagyméretű zenés produkcióval.

A Jógyerekek képeskönyve című „roncsolt-opera” története 1845 karácsonyán kezdődött, amikor dr. Heinrich Hoffmann frankfurti orvos hiába járta a boltokat, hogy hároméves kisfiának mesekönyvet vásároljon, nem talált kedvére valót. Így maga írt és rajzolt egyet, ezáltal megteremtve a német gyermekirodalom egyik emblematikus figuráját, a hosszú körmű, bozontos hajú Struwwelpetert (magyarul Kócos Peti) – áll az előadás ajánlójában. A mű pontos képet fest az akkori morálról és gyermeknevelési szokásokról. 1998-ban a bizarr látásmódjáról ismert londoni The Tiger Lillies kultuszzenekar zenésítette meg a mesekönyvet, később pedig Phelim Mcdermott és Julian Crouch groteszk, fekete humorban gazdag rémvarietét készített ebből. A metszően ironikus hangvételű magyar nyelvű átiratot a nyelvi játékosságáról ismert Parti-Nagy Lajos készítette, akinek műve alapján Komán Attila dramaturg és Hegymegi Máté írták az előadás szövegkönyvét.

A történet szereplői Anyusunk, Apusunk és gyerekeik: a fésületlen, koszos Petike, a levest nem evő Auguszta, a nadrágszíjjal verekedő Frici, a gyufával játszó Henike, az ujját szopó Konrád és a többiek. Vagyis csupa „rosszgyerek”. Olyanok, akikről mindenki pontosan tudja, aki látott már gyermeket, hogy „a kárörvendés adjunktusai, az állati önzés mintapéldányai, és az értelmetlen, idegesítő kérdések elapadhatatlan vízesései.” Ráadásul mindent magukba másolnak, és a legnagyobb előszeretettel éppen azt másolják le, amit nem szeretnénk, hogy lemásoljanak. Még szerencse, hogy Megmondja Sándor professzor tökéletes nevelési útmutatással látja el a kedves nézőt, miszerint minden gyermeki borzadálynak egyetlen gátja lehet: egy nemes eszköz, mely ha túl sokat van a derékon és keveset a kézben, akkor már kész is a baj...

Valamennyiünket érint a téma, mert mi magunk is voltunk gyermekek, és van, aki a szülőséget is megtapasztalta már – nyilatkozta a rendező a készülő előadásról. Ezenkívül izgalmas a darab nyelvezete, a történetet átitató fekete humor és a Tiger Lillies zenéje is, mely rengeteg stílust ötvöz. Olyanfajta zenés színház ez, melynek drámai mélységei vannak, ezért hálás anyag színészek és nézők számára egyaránt – tette hozzá. Hegymegi Máté fizikai színházi koreográfia szakon végzett, de bevallása szerint még nem rendezett ehhez hasonló zenés produkciót. „A látvány és a hang szempontjából is nagyon nehéz dolgunk van, de ez szerintem az egyik legerősebb magyar nyelvű társulat, a próbákon mindig elbűvöl a színészek játékkedve” – fogalmazott a rendező. A történet groteszk, olykor morbid játékossága, az erős képiség gyermekelőadására emlékeztet, de a darab elsősorban felnőtteknek szól. Mitévők legyünk, ha gyermekünk születik? Hogyan neveljük őt? Vannak-e mindenkinél bevált pedagógiai módszerek? Milyen a jó szülő-gyermek viszony? El lehet-e rontani a gyermeknevelést? Ha igen, mit tehetünk? – ezekre a mindannyiunk által ismert kérdésekre keresi a választ a darab és az előadás, tudatosítva bennünk azokat a tapasztalatokat, melyeket gyermekeinkkel-szüleinkkel való kapcsolatainkban napról napra átélünk.

A bemutatót követően holnap és 22-én 18 órától látható még idén az előadás a színház nagytermében.