A magyar múlt egyedülállóan gazdag öröksége olyan útjelző táblákkal világít a jelen megfáradt társadalma számára, amelyek mentén még mindig nem lenne késő tájékozódnunk. Közös holnapot álmodunk magunknak mi, kilyéni iskolások és óvodások sajátos gyermeki együttlétünkkel. Igyekszünk szépnek, tisztának megőrizni lelkünket, miközben reméljük az adventi csodát. Keresztényekként hisszük, hogy a türelemmel bejárt úton haladva, bizton megérkezünk a betlehemi jászolhoz.

Benedek Elek nagyapó születésnapján fogadtuk meg, hogy – a népmesék nyomvonalán –, ahol csak lehet, jót fogunk cselekedni. Mindeközben tudásunkat csiszoltuk, lelkünket súroltuk, s a Szent Márton püspöktől tanult jósággal igyekezünk fényt teremteni – óvodások és iskolások – kicsiny közösségünkben. Az egyre tudatosuló feladatvállalásunk során Árpád-házi Szent Erzsébetről emlékeztünk, hogy megtapasztaljuk az egymásért végzett munka örömét. Iskolásokként pogácsát sütöttünk (távoktatás idején) s a királylány kötényébe tettük. Családtagjainkat is bevontuk a nemes eszme felfedezésébe, mert nekünk együtt kell akarnunk a jót, egyedül semmiféle szolgálatban nem lehetünk sikeresek. A tél közeledtével Szent Miklós püspök példájával is ösztönöztük magunkat a nemes cselekedetekre. Óvodások és iskolások megszerveztük a cipősdoboz-akciót, hogy a hasonló életkorú kisgyermekek szeme is csillogjon a boldogságtól. A testvéri szeretettől vezérelve a szomszédos intézményeink óvodásainak adakoztunk. Ezzel a feladatvállalással indultunk el kántálni karácsony nagyhetének kezdetén. Gyermeki rajongással vittük az örömüzenetet, tiszteletünket fejeztük ki a református lelkésznek, a nyugalmazott tanítónőnek s a falu pár idős egyedülállójának. Lelki megérkezésünk pillanatában – szerda délután – majd vallást teszünk hitünkről a megszületett kis Jézus előtt.

Istentől megáldott, egészségben gazdag, békés karácsonyi ünnepeket kívánnak a kilyéni iskolások és óvodások.

Jakab Anna tanító