Ha év vége, akkor bőség az asztalokon. Ilyenkor kitesz magáért mindenki, igyekszünk, hogy a legjobbat, legfinomabbat tegyük a gazdagon rakott ünnepi asztalra. Már csak azért is, mert a hiedelem szerint, ha esztendő fordulóján bőség van az asztalon, az új évben sem lesz nélkülözés. A megszokott menüben szigorúan szerepelniük kell a „disznóságoknak”, de nem árt újdonságokat kipróbálni – ebben próbálunk néhány ötletet adni.
Orosz saláta
Az orosz saláta receptjét a sepsiszentgyörgyi Gerendi Ildikótól lestük el. Hozzávalók: 500 g csirkemellfilé, 500 g ecetes uborka, 250 g majonéz, 3 közepes pityóka, 2 közepes murok, 1 konzerv zöldborsó, 1 lila hagyma, só, bors ízlés szerint.
A csirkemellet meg kell főzni (de sütni is lehet), aztán apróbb kockákra vágni. A hámozott pityókát megfőzzük, felkockázzuk. Ugyanígy a murkot is. A főtt tojást, az ecetes uborkát is daraboljuk. Az egészet tálba öntjük, rá a majonézt, a zöldborsót is. Összekeverjük, fűszerezzük, almaecettel lehet még savanyítani. Tálalás előtt legalább három órával hűtőbe tesszük. Ilyen egyszerű, de nagyon finom. Jó étvágyat!
Kagylóleves
Végre-valahára a nagyobb üzletekben nálunk is válogatni lehet a „tengeri herkentyűkből”. Mindent ki kell próbálni, kezdésnek ajánlunk például egy kagylólevest. Hozzávalók: fél kiló fekete kagyló (ha lehet, a frisset válasszuk, de megteszi a fagyasztott is), murok, petrezselyem, zellerszár, hagyma, petrezselyemzöld, fokhagyma, evőkanálnyi liszt, egy kis doboz főzőtejszín, só, bors, citrom, fehérbor, és elengedhetetlen a hal- vagy kagylószósz (többfélét is lehet kapni).
A zöldségeket megfőzzük (megpróbáltam zöldségleveskockával is, ugyanaz az eredmény), amíg főnek, egyenként megmossuk a kagylókat. A főtt zöldség levébe fehérbort öntünk, fokhagymát nyomunk bele. Fellobbantjuk, majd belerakjuk a kagylókat. Tíz perc alatt megfőnek. Figyelem! Amelyik kagyló nem nyílott ki, dobjuk el! A tejszínt elkeverjük a liszttel, óvatosan behabarjuk a levest. Hal- vagy kagylószósszal, citromlével, sóval, borssal ízesítjük, mellé lehet fokhagymás, citromos majonézt adni. Az sem rossz, ha az ízesítést mindenki saját maga végzi a tányérban, így nem tévedhet a szakács. Még kanál sem kell hozzá, a kagyló héjával lehet szürcsölni a levest. Többször kipróbáltam, mindig bevált.
Polip
Polipot először az Adrián ettem (úgy negyven évvel ezelőtt, még gyermekként). Azóta is megmaradt az élmény, és most „fellángolt”, hiszen az egyik szupermarketben szinte folyamatosan lehet polipkart kapni, nem is túl drágán. Bekerül ez is a szilveszteri menübe. Így képzeltem el az elkészítését: a polipkarokat megtisztítom, megmosom, majd sós vízben megfőzöm. Míg fő, olajat keverek fokhagymával, rozmaringgal (saját termesztésűvel!), sóval, borssal, szójaszósszal. A fűszerezett olaj felében pácolom a főtt, meghűlt polipkarokat legalább egy óráig. Az olaj másik felét a tepsibe öntöm, ebben sütöm meg a pácolt polipkarokat. Eleinte alacsonyabb hőfokon, majd amikor puhulnak, felhúzom a tüzet. Amikor szinte készek, citromlevet öntök rá. Friss vegyes salátával fogom tálalni, alapja a jégsaláta lesz. És aztán jöhet az újév-köszöntő!
