„Nem veszhet el az a nép, amely évszázadról évszázadra kitermeli a maga hőseit” – fogalmazott szentbeszédében Tamás József nyugalmazott segédpüspök a szabadtéri megemlékezést megelőző szentmisén a Szent Anna tiszteletére felszentelt helyi kápolnában.

A kápolnából kereszt alatt kivonulókat a Csíkszentsimoni Ifjúsági Koncert- és Fúvószenekar és az ünnepségre összesereglett több száz fős közösség fogadta, közöttük a Magyarországon élő bukovinai székelyek viseletbe öltözött népes küldöttsége. A székely harisnya és rokolya egyébként sok helyi felnőtt és gyermek ünnepi öltözete is volt, mint ahogy az „otthonról haza” érkező Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, a megemlékezés immár minden évben visszatérő szónoka is ősei viseletében tette tiszteletét. Az előzőleg beharangozott díszvendég, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter „előre nem látható világpolitikai fejlemények” miatt nem tudott Madéfalvára utazni, helyette Magyar Levente, a tárca parlamenti államtitkára érkezett.
 

Példa és nemzeti együttműködés

„Az akkori emberek számára vérfürdő, megaláztatás, menekvés vagy itthon maradás, a következő nemzedék számára félelem, meghurcoltatás és újrakezdés” volt a 258 évvel ezelőtti vérengzés – fogalmazott Szentes Csaba helyi polgármester, aki szerint őseink helytállása példaértékű ma is számunkra. A mai vezetőknek és közösségnek nincsen más dolga, mint együttműködni. Ebben a széles körű partnerségben nagy segítség, hogy az anyaország vezetői nemzetben gondolkodnak, ezért továbbra is számíthatnak a székelyek támogatására. A polgármester kifejtette: „megemlékezéseink és ünnepeink székely ruhás gyermekektől legyenek hangosak, és akkor biztosan van értelme erőfeszítéseinknek, van jövője közösségünknek”.
 

A békés ellenállás ereje

„Most ideje, hogy megfordítsa kegyelmetek magát, mert ha most nem, gyermekeikről gyermekeikre marad a nyomorúság, a fegyver dolga. Azok pedig, akik egyszer sem vették volt fel a fegyvert, már sok bujdosások után megmaradnak a régi szabadságban” – idézte beszéde elején Getző István 1764. április 9-i jegyzőkönyvéből a csíksomlyói plébános szavait Potápi Árpád János államtitkár. A madéfalvi veszedelmet megelőző kétesztendős békés ellenállás során csaknem egész Székelyföldön világossá vált, hogy a székelyekre erőltetett új katonai szolgálat nem a szabadságot, hanem az újabb rabságot jelenti, az évszázadokon át drágán, vérrel megváltott szabadságot játszották volna így el. „Az a békés ellenállás, amely a madéfalvi veszedelemhez vezetett, egyáltalán nem a csökönyösség miatt történt, hanem mert pontosan látták annak következményét: egyszerre kellett volna katonáskodniuk és adót fizetniük” – fogalmazott az államtitkár, aki felelevenítette ősei példáját, akik szembeszálltak a birodalmi akarattal, és akárcsak az idézett Geczői István, inkább a szabadságot választották, és előbb Moldvában, majd Bukovinában, öt falut alapítva találtak otthonra, hogy aztán 177 esztendős száműzetés után visszatérhessenek Magyarországra. Potápi Árpád János szerint a bukovinai székely népcsoport számára ez a gyászos nap egyben születésnap is, ezért is érkezett a megemlékezésre százhúsz tolnai, baranyai, al-dunai, vajdasági székely, akikkel együtt ismét otthonról jött haza.

„Emlékezzünk a veszedelemre azért is, mert megtanít bennünket reménykedni a jövőben: – fogalmazott az államtitkár, hiszen a történelem örök tanulsága, hogy „akik úrnak képzelik magukat, gőgösek lesznek és elbuknak, míg a megalázott nép, ha kénytelen is elszenvedni az igazságtalanságot, idővel igazolást nyer, és megerősödve emelkedhet fel”. „Az elmúlt tizenkét év a felemelkedés időszaka volt, amikor minden magyar, így a székelyek is számíthattak Magyarországra, ebben az évben pedig mi is számítunk önökre” – fogalmazott a tavaszi választásokra utalva az államtitkár.
 

Mindig megtaláltuk a megoldást

Mikor Csíkból kiindultam – énekelte a Moldvai Pusztinából érkezett Nyisztor Ilona népdal­énekes és művelődésszervező a székelyek bujdosását szívbe markolóan megörökítő balladát, amelyet a 96 esztendős csíkszentkirályi Benedek Feri bácsi közel hajolva, de a résztvevők is meghatódva hallgattak.

„A madéfalvi mészárlás évszázadokra szóló példastatuálás kívánt lenni, s egy új fejezetet nyitott történelmünkben, de mi, székelyek mindig megtaláltuk a megoldást” – fogalmazott Tánczos Barna, a román kormány környezetvédelmi minisztere. Hiszen minden nemzedék azt tanulta szüleitől, nagyszüleitől, hogy helyzettől, kortól, veszélytől függetlenül meg kell tartanunk magunkénak ezt a földet, ezt az otthont. Beszédében a miniszter megköszönte a magyar kormánynak, hogy „az elmúlt tizenkét esztendő minden napján megtapasztalhattuk az igazi összetartozást”. „Az idei év nemzetünk számára sorsdöntő lesz, hiszen választanunk kell a folytatás és a megtorpanás, a keresztény értékeinken alapuló jövő vagy az új divatok és eszmék sodrásában való tehetetlen vergődés között” – fogalmazott a miniszter, egyben biztosítva a jelen lévő magyarországi vezetőket, hogy a székelyek tudják, „merre van előre”.
 

Egységben a birodalmi beolvasztás ellen

Talán meg vagyok átkozva – énekelte Györffy Erzsébet népdalénekes, Madéfalva díszpolgára az alkalomra összeállított bukovinai székely népdalokat.

„Mi, magyarországiak mindig egy különleges érzéssel érkezünk Székelyföldre, hiszen önökben sok tekintetben a jobbik énünket látjuk” – fogalmazott Magyar Levente.

A külügyminisztérium államtitkára szerint ugyanis a székelyek számára ma, akárcsak a történelem során mindig, mindennap küzdelmes valóság megélni magyarságukat. A történelmi eseményeket idézve az államtitkár kifejtette: a keleti veszedelem ellen Magyarországot évszázadokon át védő székelység szabadságjogait végül a keresztény birodalmak törték meg. Ma sem szűntek meg ezek a kísérletek, de „a magyarok legfőbb kincsét, a szabadságát és nyelvét elvenni akarók nem csak nem jártak sikerrel, de sírjukat mind itt, a Kárpát-medencében ásták meg”. „Merítsünk erőt az elődök példamutatásából saját sorsunk betöltéséhez” – fogalmazott Magyar Levente, aki szerint „meg kell erősíteni a nemzeti kormányzást Magyarországon, hogy az előttünk álló években is együtt, egymást erősítve gyarapodhassunk, és ezzel a közös erővel mutathassunk ajtót minden birodalmi és beolvasztási törekvésnek, ami ma leginkább Brüsszel irányából érkezik”.

Tamás József nyugalmazott segédpüspök imája, a magyar és a székely himnusz eléneklése után a megemlékezők több mint félszáz koszorúval tisztelegtek a székely ellenállás mártírjai előtt.