A székelyföldi romák problémái és a társadalmi integráció iránya témában elhangzott előadások során vita alakult ki a cigányok oktatásáról is, több hozzászólásban megjegyezték, hogy erről a kérdésről nagy a hallgatás.

Az egyik együttélési modell a teljes elkülönülés, amelyet például a Maros megyei Kará­csonyfalván észleltek, ahol a jórészt módos romák és a magyarok között semmiféle intézményesített kapcsolat nincs, mindkét közösség ragaszkodik saját kultúrájához, szokásaihoz, nem kötnek házasságot egymás között, az együttélés azonban békés. A másik modell jóval elterjedtebb, Erdély számos településén találkozni vele: a két közösség között nincs kapcsolat, és ez gyakran konfliktusokhoz vezet. A harmadik a beépülős együttélés, amikor a szegényebb sorból származó romákat a magyar gazdák különféle munkákkal bízzák meg, és napszámosként dolgoznak a cigányok. Így létrejön a kapcsolat a két közösség között, a romák megismerik a magyarok kultúráját, szokásait. Fosztó László szerint ennek megfelelően több társadalmi integrációs modellt kell kidolgozni a romák számára.

Kernászt Adél Judit, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület képviselője hangsúlyozta: infrastrukturális problémák akadályozzák a cigányok beilleszkedését. Nem várhatjuk el, hogy tanuljanak, tiszta ruhákban járjanak, ha otthon nincs villany, ha sártengerben laknak, mert nincs csatornázás. Rámutatott: az okirathiány is gondot okoz, ezért a Pro Nobis olyan programot bonyolít le, melynek során segítenek a keresztlevelek, személyazonossági igazolványok kiállításában. Pozitívumként említette, hogy akadnak olyan roma gyerekek, még ha kevesen is, akik nyolcadik osztály után is tovább tanulnak. A vita során felmerült a diszkrimináció, az előítéletek vagy az oktatás problémája: például hogy mennyire helyes, ha egy iskolában tanulnak romák és nem romák. ,,Aki szelet vet, vihart arat" — jegyezte meg Horváth István moderátor, hangsúlyozva: a romakérdés egyre égetőbbé válik, beszélni kell róla, és megoldásokat találni társadalmi beilleszkedésükre.