A Bálványos Intézet által a múlt év végén végzett közvélemény-kutatás tegnap ismertetett eredményei szerint az erdélyi magyarság kevésbé, a székelyföldi viszont inkább szkeptikus a koronavírus elleni oltással szemben, mint a romániai átlag.
A kutatás szerint Romániában a felnőtt lakosság 53 százaléka kapott legalább egy koronavírus elleni védőoltást. A magyarok körében 58 százalékos az oltottak aránya, Székelyföldön viszont a lakosság mindössze 39 százaléka oltatta be magát. A teljes nagykorú népesség 28 százaléka zárkózik el kategorikusan az oltástól, ez az arány az erdélyi magyarok között 24 százalékos, a Székelyföldön viszont 40 százalékos. A falun élők, az alacsonyan képzettek, a rossz anyagi helyzetben lévők között magasabb az oltatlanok és az oltásszkeptikusok aránya. A magyar mintában magasabb az oltási hajlandóság és alacsonyabb az oltásszkepticizmus az idősek, illetve a protestánsok között. A római katolikusok nagyobb arányú oltásszkepticizmusa és alacsonyabb oltási hajlandósága a kutatók szerint részben a nagyobb székelyföldi arányukkal függ össze.
A románok 32, az erdélyi magyarok 35 és a székelyföldiek 40 százaléka tekinthető vírusszkeptikusnak, vagyis gondolja azt, hogy a COVID-19 valójában nem jelent veszélyt. 36, 31, illetve 44 százalék véli úgy, hogy az oltás nem jelent hatékony védelmet a járvány ellen.
A Bálványos Intézet megállapította: az érintettség (családtagok, ismerősök megbetegedése, elhalálozása) jóval erősebben hatott a romániai oltási hajlandóságra, mint az erdélyi magyarokéra. A román minta esetében a közéleti részvétel, a magyarok esetében az önkéntesség növelte az oltási hajlandóságot és csökkentette az oltásszkepticizmust. Azt is megállapították, hogy míg Romániában a bizalomhiány táplálja az alacsony átoltottságot és az oltásszkepticizmust, ez az összefüggés nem volt megállapítható a magas személyközi bizalommal jellemezhető Székelyföld esetében.
Amint Kiss Tamás szociológus elmondta: Romániában az állam intézményeibe vetett bizalom „romokban hever”, és az országos mintában ez is növeli az oltásszkepticizmust. A magyar mintában azonban egyedül az egyház esetében mértek számottevő összefüggést. Az derült ki, hogy az egyházban bízó magyarok sorában kisebb az oltottak aránya, mint az egyházban nem bízók sorában. Hozzátette: ez az összefüggés nem rajzolódott ki a többségükben ortodox románok esetében. Kiss Tamás hozzátette: tény, hogy a történelmi magyar egyházak püspökei az oltásra biztattak, de nem lehet tudni, hogy az üzeneteiket a papok és a lelkészek milyen mértékben képviselték a vallásos közösségekben.
A kutató szerint a székelyföldi alacsony oltottsági adatokat a háziorvosok viszonyulása is magyarázhatja. Míg Romániában a megkérdezettek 46 százalékát az oltás beadatására biztatta a háziorvosa, ez az arány a székelyföldiek esetében csupán 24 százalékos. Azoknak a válaszadóknak, akik meg is kérdezték a háziorvosukat, 18 százaléka nyilatkozta, hogy orvosuk kifejezetten az oltás ellen érvelt. Kiss Tamás hozzátette: további kutatásokat kell végezniük annak a megértésére, hogy a székelyföldi háziorvosok befolyásolták a közvéleményt vagy csak igazodtak hozzá.
