Alig kezdődött el a küszöbön álló népszámlálás folyamatának ismertetése, máris jókora érzelmi hullámokat vált ki e témakör. Miért csak a magyar nemzetiség szerepel az íveken, miért nem vallhatja magát székelynek a székely?
Sokan diszkriminációt emlegetnek, arra hivatkozva, hogy bezzeg a német ajkúak több etnikai csoportból választhatják ki azt, ami nemzeti önazonosságukat leginkább tükrözi, hasonlóan a románok, illetve romák. A magyarok, dohognak, csak és kizárólagosan magyarnak vallhatják magukat. Sértő, megalázó, állítják. A népszámlálást, pontosabban az RMDSZ által kezdeményezett tájékoztatási kampányt ismertető sajtóbeszélgetésen Kelemen Hunor, a szövetség elnöke viszont közösségi ügynek nevezve a népszámlálást arra kérte a magyarokat, bátran vallják meg etnikai, vallási hovatartozásukat, anyanyelvüket, mert a most közölt adatok a következő tíz évben többek között a nyelvi jogok biztosításának alapját is képezik.
Szórványosodó településeken ugyanis – ahol jóval bonyolultabb egy-egy magyar utcanév rögzítése, két- vagy háromnyelvű névtáblák elhelyezése, mint a tömbben – a törvényben rögzített 20 százalékos nemzetiségi küszöbérték miatt nem mindegy, hogy 19 avagy 21 százalékos az ott élő magyarság számaránya. És ez csak a legismertebb példa, mert a népszámlálásból származó hivatalos statisztikai adatokra hivatkoznak majd helyi politikai, közigazgatási döntésekben, oktatási, kulturális kérdésekben egyaránt. Nagy tehát a politikai, illetve gyakorlati jelentősége a népszámlásnak.
Mégis nagy a felháborodás amiatt, hogy a székelyek nem szerepelnek külön etnikumként, avagy etnikai alcsoportként a népszámlálási íveken. „Én székely ember vagyok, apám, anyám székely, Székelyföldön születtem, de magyarnak vallom magam népszámláláskor és magyarnak tartom magam. Ezek regionális identitások. A népszámláláskor majd az fog megjelenni, hogy magyar. Ezért mindenkit arra kérünk, hogy a regionális identitását ápolja, vállalja, erősítse, de ezt nem a népszámláláskor kell demonstrálni” – magyarázta az említett sajtóbeszélgetésen Kelemen Hunor.
Kár is túlbonyolítani, hiszen a székelyek önérzetesek ugyan, de magyarokként, magyar anyanyelvűekként önérzetesek. Értelmetlen is ennél több időt fecsérelni erre, így ez a körvonalazódó, éleződő vita sem vezet sehova. Persze, a közösségi oldalakon lehet hadakozni, de attól a székely sem székelyebb, sem magyarabb nem lesz. Legfennebb egy kicsit önzőbb, mert csak magát s a saját dacát látja e szélmalomharcban, s nem gondol alaposabban az apadó közösségekben élő nemzettársaira. Hiszen a népszámlálás egy statisztikai adatgyűjtés, elsődleges tétje a romániai magyar közösség minél pontosabb felmérése. Ennyi, ettől a székely még székely marad, sem önazonossága, sem nemzeti érzelmei nem csorbulnak. Sőt, mi több, mindazok, akik büszkén hirdetik az évszázados székely furfang erejét, újólag bebizonyíthatják, hogy egy egyszerű kérdésre változatlanul képesek egyszerű választ adni: igen, a székelyek derék magyar emberek.