A kormánykoalícióhoz visszatérve, noha kétségkívül jól jön, hogy alaposabban odafigyelnek a drágulás körüli őrületre, és megpróbálnak több mentőövet is bedobni az év első villany- és gázszámláitól máris fuldoklóknak, de azért azt meg kell jegyezni, hogy mindezekkel a problémákkal jó lett volna már az ősz folyamán foglalkozni. Lévén azonban, hogy akkor mással voltak elfoglalva a pártok, vezetőik, így maradunk a hegy alatt abrakolással. Aminek hozadéka mindig is kétséges volt és lesz.

Nem mellékes például, hogy az új kompenzációs, árkorlátozó, számlakiigazító rendelkezések csak február egytől lépnek érvénybe, és egyelőre nem tudni, hogy mire lesznek elegendőek, amint az sem tiszta, az állam mennyire lesz képes hatni a szolgáltatókra, hogy legalább az eddig tapasztalt machinációikkal, kisebb-nagyobb cseleikkel felhagyjanak. Garantálni ugyanis senki nem tudja, hogy a követés, bírságok, eljárások közepette a szolgáltatók nem folytatják ugyanazt, mint eddig, és azt sem, hogy részben helytálló külső tényezőkre hivatkozva olyannyira felsrófolják az árakat, míg minden ellenlépés gyakorlatilag porszemmé válik a drágulás viharával szemben.

A fentiekre a következő hónapban kapunk érdemi, és várhatóan fájdalmas választ, az állami beavatkozást illetően viszont van még egy aggasztó részlet. Szakértők szerint a hétfőn a koalícióban eldöntöttek mintegy hárommilliárd lejjel terhelik meg a költségvetést, ami már most sem jelentéktelen összeg, ráadásul itt nem lehet megállni, hiszen az árgalopp március vége után is fennmarad, így valamilyen kompenzációra, segítségre a továbbiakban is szükség lesz, ami újabb és újabb terheket ró az államkasszára. Ne feledjük azt sem, nem csak a lakosságra nehezedik egyre nagyobb teher, a közintézmények és magánszféra is ijesztő számlákkal szembesült ebben a hónapban, közszolgáltatások (egyes nagyvárosokban a távhő) biztosítása vált még bizonytalanabbá. Az államnak pedig ezekre a problémákra is meg kell találnia a beavatkozás lehetőségét, ami újabb nyomást jelent az így is eléggé ingatag büdzsére. És hogy a kép teljes legyen, az energiahordozók meredeken felfutó ára csak az egyik elem a képletben. Mint az lenni szokott, az energiadrágulás nyomán, rövid időn belül minden másnak is látványosan nő az ára, és amint azt a különböző ágazatok képviselői (például malom- és pékipar) már jelezték: készülhetünk, hogy hamarosan a mindennapi kenyérre valóért is mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Mindent összevetve a legégetőbb kérdés talán az, hogy meddig lesz képes az állam közbeavatkozni az árak mérséklése terén, illetve járható-e egy olyan út, melyen kizárólag csak ilyen jellegű mankókkal tudunk létezni, haladni?