Beköszöntött az igazi téli hideg. Már rég nem éreztem ilyent… talán utoljára hat-hét évvel ezelőtt Betfalván, az előző szolgálati helyünkön, amikor egyik szilveszterkor a kapu kilincsére odafagyott a tenyerem. De rég is volt. Azóta hozzászoktunk a langyos, esős telekhez. Beletörődtünk abba, hogy autóba kell ülni és havat kell keresni egy kis szánkózás, hóemberépítés kedvéért.
Na de most itt a hideg. Ahogy reggel a mínusz tizen-egynehány fokban kiléptem az ajtón, pimaszul és váratlanul arcon csapott. Meglepődtem, mégsem tudtam haragudni. Jólesett. És arra gondoltam: hát tél van, legyen is hideg! Hadd pusztuljon minden vírus, hadd frissüljön a levegő, ropogjon a talpunk alatt az a csepp hó, mely a múlt héten megörvendeztetett, és csillogjon minden jégcsap. Most tombolja ki a tél magát. Legyen hideg! Nyáron pedig legyen meleg, sőt, forróság, hogy lehessen egy szál vékony ruhában hosszú nyáresti sétát tenni. Mert így van rendjén.
Isten is így vélekedett egyszer, csak épp nem az évszakokkal, hanem az emberrel kapcsolatosan. Azt mondta: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így, mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból!” (Jel 3,16) A laodíceai gyülekezethez szólt egykor ez a pár sor, de most nekünk is azt mondja: bárcsak hideg lennél, vagy forró! De te langyos vagy, mint a mostani telek, és szürke karácsonyok, amikor esőernyőt húzunk sapka és kesztyű helyett. Langyosak vagyunk, mint a tavaly június elsejei gyereknap…
Mennyire furcsa, sőt, érthetetlen Istennek ez a kijelentése. Bárcsak hideg lennél, vagy forró! Akkor most hideg vagy forró? Vagy mindkettő jó? Ha a forró az odaadó, buzgó, igazán hívő keresztyén, akkor értelemszerűen a hideg az istentagadó, hitet mindenestül elvető, templomot messziről kerülő ember. És Isten azt mondja, hogy mindegy az, hogy hideg vagy forró vagy, csak épp langyos ne légy.
Ezt az igét leginkább Jakab apostol szavaival tudnám párhuzamba vonni: „Legyen a ti igenetek igen, és a nem nem.” Legyen a te szavad tisztán érthető. És amit kimondasz, aszerint cselekedj, aszerint sürögj-forogj ebben az életben. Ne légy könnyen befolyásolható, megalkuvó ember, hanem tartsd magad kimondott szavadhoz.
Vagyis légy hiteles, és életed legyen hiteles. Ha azt mondod: hiszel Istenben, akkor tégy is úgy! Akkor legyél forró, és éld meg igazán az Istennel való kapcsolatot. Egész életeddel hirdesd Isten csodálatos tetteit, hogy lássák az emberek az örömeidben a hálát, a nehézségeidben az imádság erejét, a betegségeidben Isten hosszútűrését, sikereidben az alázatot. Ha azt mondod: nincs Isten, akkor legyél hideg. De semmiképp se langyos. Vállald fel az emberek előtt, hogy számodra a hit nem létkérdés. Akkor bízz magadban, a saját erődben, a gazdagságodban vagy tudásodban, és maradj meg hidegnek. Mert nincs rosszabb annál, mint amikor valaki igent mond, de tettei a nemet hirdetik, vagy nem-re rázza a fejét, mégis az igen felé sóvárog a tekintete.
Légy hideg vagy légy forró! Légy hiteles. És mindkettővel Isten csodálatos lényét fogod magasztalni. Bizony, a hidegek, Istent messziről kerülők is, a nagy tagadás közepette, észrevétlenül és akaratlanul ugyan, de mégis Istenre hívják fel a figyelmet. Luther mondta egyszer: „Mondok még valamit a magam szabad és vakmerő módján. Nincs senki ebben az életben, aki közelebb lenne Istenhez, mint azok, akik gyűlölik és káromolják őt, sőt, nincsenek oly fiai, akiket az ilyeneknél jobban kedvelne és szeretne!” (Gondoljunk csak a tékozló fiúra, aki a legnagyobb mélypontban, a legtávolabb kerülve az atyai háztól, ott a disznók vályúja mellett talán közelebb lehetett az Istenhez, mint a besavanyodott, langyos idősebb, aki ugyan eleget tett kötelességeinek, de nem szívből hanem színből.)
Tehát langyos semmiképp se légy! Mert langyosnak lenni azt jelenti, hogy egy kicsit hideg is vagy, egy kicsit forró is. Van benned egy kis szeretet is, de ott a gyűlölet is, szeretnél megbocsátani, de közben bosszút forralsz. Lemondasz egyes dolgokról, miközben makacsul ragaszkodsz másokhoz, és önzően szorítasz magadhoz mindent. Tiszta akarsz maradni, de közben izzik a lelked a parázna vágyaktól. Csak langyos ne légy, mert ha langyos vagy, igazából közömbös vagy. És a közömbös embereket nem hatja meg igazán semmi. Sem az Isten ügye, sem a sátán ügye. Sohasem lelkesednek, semmit nem tesznek, szemük nem csillan. Az ilyen emberekre mondja Isten, hogy „kiköpi a szájából”.
Bizony, beköszöntött a hideg tél. Már ideje volt. Lehet, hogy sokan mérgelődünk most magunkban, hogy jobban fel kell öltözni, vagy többet megy a kazán a kelleténél, így nem lehet spórolni, és még havat is kell seperni. De azért mégis tudjuk, hogy ez így van jól. Mert a tél akkor igazán jó, ha hideg és havas, a nyár pedig akkor, ha forró! Te pedig vagy hideg, vagy forró, és akkor megmaradsz Isten kegyelmében!
Marosi Tünde
