Forognak a kerekek az agrárminisztériumban, agyalnak az illetékesek, egymás után születnek meg a jó és még jobb ötletek. Vagy a nem jók, a nagyon nem jók.
Most azt tervezik, hogy jövő évtől csak azok a gazdák kaphassanak támogatást állandó gyepterületeik után, akik állattal födik le a legelőt, kaszálót. Az agrártárca vezetője szerint erre azért van szükség, mert az utóbbi időben nőtt az állandó gyepek összfelülete, ellenben csökkent az állatállomány. Logikus, nem? Ha nem adnak támogatást minden gyeptulajdonosnak vagy használónak, természetszerűleg nőni fog az állatállomány. Jelenleg a szabály szerint egy hektár állandó gyepet 0,3 számosállattal kell lefedni vagy legalább egyszer lekaszálni. Az elképzelés logikája szerint jövőtől nőni fog az állatállomány, mert Józsi bácsi az egy hektár kaszálója után 0,3 tehenet kell hogy tartson, vagy az ennek megfelelő hét juhot, kecskét. Hogy ez a típusú állattartás hol lesz jövedelmező, azt nem tudni, ép ésszel felfogni sem lehet. Az állattenyésztés fellendülése tekintetében ez a megoldás annyit ér, mint holt lovon a patkó.
Miért kell elgáncsolni azokat, akik szálastakarmányt termelnek, a szénát pedig eladják, így jutnak megdolgozott jövedelemhez? Ez a kérdés. Ebben a szellemben a lucernatámogatást is meg kellene vonni azoktól, akiknek nincs állatuk. Mert hát nem a saját fogyasztásukra termelik a fehérjedús pillangóst. De a kukorica egy része tekintetében is be kellene vezetni a támogatásstoppot, hiszen a tengeri nagy része az állattartásban lel felhasználásra, nagyon kevés részéből kevernek puliszkát. Ha már megvonáson gondolkodnak, ezek is felmerülhetnek, nemde?
De más oldalról is meg lehet közelíteni az állattartás–növénytermesztés párhuzamát. Miért nem kötelezik az állattartókat arra, hogy annyi jószágot tartsanak, ahány hektár termőföldjük – állandó gyep, szántó – van? Mert most az a divat, hogy a „nagygazdák”, a 400–2500 juhos állattenyésztők felmutatnak egy-két hektárról papírt, és ezzel fedve vannak, a hét határt keresztül-kasul járják, legeltetik nemcsak a gyepeket, hanem a szomszéd lucernáját, tarlóját is. Ezen is érdemes lenne gondolkodni. Egyszóval: ha a gyeptámogatáshoz az állat megléte a feltétel, akkor az állatok szubvenciójának követelménye legyen a termőföld. Ha egy hektár lefedéséhez 0,3 számosállat kell, akkor egy számosállathoz is kötelezően tartozzon legalább egy hektár föld – általában úgy szokás számolni, hogy egy állatra egy hektár gyepet vesznek, ez elégíti ki az egyéves legeltetési és legeltetésen kívüli takarmányozás követelményét.
De legjobb lenne nem bolygatni, keverni a rendszert, hagyni, hogy aki szálastakarmány-termesztéssel foglalkozik, kapja továbbra is a támogatást. Mert szükség van a szálastakarmányokra – ezt a hétvégén is lehetett látni a tatrangi vásárban. Tíz lej volt egy kockabála, és vitték, mint a cukrot, azok a gazdák, akiknek állatuk van ugyan, de földjük, ahol a szükséges takarmányt is meg tudnák termelni, már kevesebb...
