Amikor egymásba fejelt két legismertebb közszereplőnk, politikusunk, bizonyosan közérdekeink óvásáért kilencvenhárom január 16-án. Inkább ők sérüljenek, mint a nép.
Akár a focipályán, ahol minden ilyen telitalálat euróezreket ér, és fotózni is ilyen telitalálatos fejkoccanást már csak ott érdemes. Mert arról hetekig szólnak a kommentárok, és több száz visszajátszás után döntik el, hogy kinek a feje érte el hamarabb a másikét. S hogyne sértődtem volna meg, amikor képaláírásban szerencsés fotóriporteri véletlenként értelmezi kommentárjában a képemet az eset elemzője? Aztán javít, hogy mégis: riporteri telitalálat.
Pedig az előző az igaz, véletlenül eltalált pillanatkép a kilencvenhármas brassói RMDSZ-kongresszuson, amikor már Domokos Gézának lassan elege lett a politizálásból, Tőkés László már más csapattal, másként szeretne politizálni, és a nyerő, a szemüvege mögött higgadtan ülő Markó Béla úgy nyeri meg a választást, hogy fel sem kell állnia a székről. Aztán még annyira emlékszem, valami mérsékelt-radikális vita is belefért a vasárnapba.
Azóta a negatívot sem találom, de kellemes meglepetésemre a Kafé Főnix című, Kanadában megjelenő irodalmi, fotóművészeti folyóirat Domokos Gézára emlékezve előkotorta, s így képernyőn keresztül tudtam újra rögzíteni. Folytatva a komment felidézését, amely a fejes eset kapcsán úgy hangzik, hogy pillanatnyilag senki sem hitte, pedig saját fülével hallotta, hogy Domokos önként távozik az RMDSZ éléről, nem vállalva a további politizálást, Tőkés pedig más felállásban szeretne a továbbikban fellépni a közügyekért. Még az egész fejeléses jelenetet megelőzően aznap reggel Domokos Géza a Háromszék-szerkesztőség kocsijában utazott Sepsiszentgyörgytől Brassóig, a mintegy harminc perc alatt egy szót nem ejtett politikáról, ellenben a Kriterion-kiadványokról annál többet, s egyetlen dologért lelkesedett: ha egyéb nem is történt kilencven óta, de térségünk nyomdatechnikája követhetetlen sebességben fejlődik. Ebből nem következtethettünk semmilyen támadó akcióra.
Azóta is globális kárörömmel térek vissza a képre, utólag csak arra lehetek büszke, hogy a jelenet kimaradt a Magyar tévé Panoráma műsorából, a hivatalos román tévé műsorából, a BBC és Deutsche Welle rádió adásaiból, a Népszavából és a Dimineațából, s nem figyelt fel az esetre Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vagy az előző nap még a pápával tárgyaló Emil Constantinescu, a Romániai Demokratikus Konvenció elnöke, Corneliu Coposu parasztpárti elnök, az internacionális emberi jogi szövetségek, osztrák, francia követek...
S akkor jöttem én keletnémet Praktika márkájú gépemmel, s észrevettem, hogy micsoda tettekre vagyunk képesek a másodpercek töredékében. (Azóta sem találtam el az asztal alatti székeket rendező politikusok összefejelését, de ezentúl mindent megteszek ennek érdekében.)