A szimbólumokat ért legutóbbi, a Székelyudvarhely címerét ért nemtelen támadás és visszhangjának kigyűrűzése kapcsán az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület igyekszik néhány tételt megfogalmazni, és a közvélemény elé tárni, ezért hétfő reggel magyar és román nyelvű közleményt tett közzé.
Az egyesület elnöke, dr. Szekeres Attila István, a címertudomány doktora, a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja által aláírt dokumentum jelzi, hogy az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület tudományos civil szervezet, a Genealógiai és Címertani Világszövetség tagja, célja az erdélyi történelmi jelképek – címerek, pecsétek, zászlók – kutatása és a kutatási eredmények népszerűsítése Az egyesület szorgalmazza a történelmi jelképek használatát, és határozottan kiáll a több évszázados szimbólumok változatlan alkalmazásáért.
A szervezet elképesztőnek tartja, ami ma Romániában megtörténhet, hogy szó szerint az utcáról támadásokat lehet intézni tudományosan megalapozott, hivatalosan elfogadott jelképek ellen.
Leszögezik, hogy a címertudomány vagy idegen szóval heraldika és a zászlótudomány vagy idegen szóval vexillológia, mint nevük is mutatja, tudományágak, a történelemtudomány úgynevezett segédtudományai, azaz segítik a történész munkáját, forrástudományok, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a történelemtudomány speciális tudományágai.
A címertan a címereket vizsgáló tudomány, tárgya a címer, mely a középkori fegyverhasználaton alapuló, pajzsba foglalt színes jelkép, melyet különböző személyek, családok, testületek megkülönböztetésül, egyéniesítésül használnak. Esetünkben közigazgatási egység címeréről van szó, tehát a szóban forgó címer a teljes közigazgatási egységet jelképezi. Ugyanakkor a címer szigorú szabályok szerint megszerkesztett szimbólum, mely tulajdonosát, viselőjét egyéniesíti.
Ilyen egyéniesítő, megkülönböztető jelkép a közigazgatási címer is.
A címerek jellemzője az állandósult használat. Így minél régebbi egy címer, annál értékesebb. A címerek születési helyén, Nyugaton büszkén hordják a több évszázados címereket. Itthon, nálunk, Erdélyben is léteznek több évszázados, sőt, több mint fél évezredes címerek is, melyeket nekünk is büszkén kellene hordanunk.
Ám nálunk feje tetejére állni látszik a világ. Ahelyett, hogy például Kolozsvár városa hat és fél évszázados címerével büszkélkedne, lecseréli azt egy, a címertan szabályait be nem tartó, furcsa jelképre, utána meg történhetett ugyan politikai változás a város vezetésében, még most sem igyekszik visszaállítani történelmi címerét.
Székelyudvarhely címerének ügyét az országos legfelsőbb ügyészség vizsgálja, mivel egy állatvédő egyesület feljelentette, mondván, a jelkép állatkínzásra bujt fel. És az ország legfőbb nyomozó szerve azzal foglalkozik, hogy kivizsgálást folytat „közösség elleni felbujtás bűncselekményének” gyanújával a Btk. 368. cikkelye értelmében.
Az ügyészség megállapítja, hogy Románia Kormánya 2021. augusztus 18-án hozott 25-ös határozatával elfogadta Székelyudvarhely címerét, melynek grafikai megjelenítésében szerepel egy „lehunyt szemű, természetes színű barna medve fejét átszúró kardot tartó páncélos kar”, amely elem – amint a hatóság fogalmaz – „állatok elleni kegyetlenkedés elkövetésére való nyilvánvaló felbujtás”.
Mint jeleztük, a címertan tudomány, a címerek évszázados jelképeket hordoznak. Mi lehet itt bűntény?! – teszi fel a szónoki kérdést a tudományos szervezet. Továbbá: Történt-e bűncselekmény? Ki állapítja meg? Van-e a legfőbb ügyészségnek címertanra szakosodott munkatársa? Kételkednek abban, ugyanis egész Romániában mindössze hat szakember doktorált heraldikából, és még néhány történész, művészettörténész ért hozzá, de nem sokan.
A város címerét, melyet tavaly fogadott el a kormány mint történelmi jelképet, ugyanabban a formában, ahogyan évszázadokkal ezelőtt használták, a maga egészében kell tekinteni, és azt keletkezésének időszakában kell értelmezni. A karddal átszúrt szív – az is van a címerben – az áldozathozatal jelképe, a medvefej a bátorságé. Ezek a jelképek több mint fél évezredesek, és Székelyudvarhely címerében, pecsétjében való használatuk több mint három évszázados.
A jelképnek a városi tanács általi elfogadása után át kellett mennie három tudományos szűrőn. Elsőként a Hargita megyei címervizsgáló bizottság véleményezte kedvezően, aztán a bukaresti övezeti heraldikai bizottság, végül a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottsága, és a közigazgatási minisztérium terjesztette fel kormányhatározatra, de még a Parlament Törvényhozói Tanácsa is rábólintott.
Az állam címerét és pecsétjét meghatározó 1992/102-es törvény kimondja, hogy a törvény értelmében a közigazgatási egységeknek kidolgozhatnak saját címereket és pecséteket. A megyék, városok, községek címerét a kormány fogadja el az Országos Heraldikai Bizottság láttamozásával.
A közigazgatási címerek elfogadását szabályozó kormányhatározat szerint az Országos Heraldikai Bizottság által kidolgozott módszertani útmutató szerint kell eljárni. Ennek 3. pontja kimondja: a helyi címertani hagyományok megőrzésére kell törekedni. Ez Székelyudvarhely esetében tökéletesen megtörtént.
Más jelképek ellen is indítottak támadásokat, a kormány által elfogadott címerek és zászlók ellen is – jelzi továbbá az egyesület. Egy címert meg is semmisítettek, a címerszimbolika miatt támadták, aztán eljárásbeli rendellenességet találtak.
Zászlókat is megtámadott egy bizonyos „fórum” a táblabíróságon. Példának okáért Kovászna megye tavaly elfogadott zászlaját. Azt írják a keresetben, hogy a Kovászna megye zászlaját elfogadó 2021/989-es kormányhatározat legalábbis a diszkrimináció minden formájának a megelőzését és büntetését előíró 2000/137-es sürgősségi kormányrendelet felszólító rendelkezéseinek áthágásával született. „A zászló által keltett etnikumközi feszültség által gyűlöletkeltésre és megkülönböztetésre való felbujtásért tesznek panaszt.” A hosszan tartó indoklásban azt is felróják – Kovászna megye zászlaja kapcsán –, hogy „az erdélyi románok még napjainkban sincsenek jelképezve Románia nemzeti címerében”.
Mindamellett, hogy ennek semmi köze a tárgyhoz, az ország címerében sem a havasalföldi, sem a moldvai, sem az olténiai, sem a bánsági románok nem jelennek meg, a címer ugyanis olyan jelkép, amely egységes egészet szimbolizál, országot, megyét, várost, községet.
Egyszóval szeretnénk tudatosítani, mint ahogyan az utcáról betévedt ember nem írhatja elő a sebész orvosnak, hogy a páciens veséjét vagy a máját műtse meg, úgy a heraldikában sem kellene az útszélről bekiabálni – áll a közleményben, végül leszögezik: A címertudományt hagyják a címertudósokra!
