Akadhatnak, akik fölösleges múltba révedésnek minősíthetik azt az érvet is, amelyben az aláírók – négy megyeitanács-elnök: Pataki Csaba, Péter Ferenc, Borboly Csaba és Tamás Sándor, illetve négy megyeszékhelyi polgármester: Kereskényi Gábor, Soós Zoltán, Korodi Attila és Antal Árpád – többek között a december 5-i népszavazás emlékére hivatkozva mondanak nemet a megkeresésre. Ugyan már, minek ismét előállni azzal a rossz emlékű dátummal, miféle relevanciája lehet egy több mint 17 évvel korábbi történetnek, mi a szerepe abban Márki-Zay Péternek? – kérdezhetik többen, és erdélyi egymásrautaltságunkban, más nemzetekkel való együttélésünk által folyamatosan edzett toleranciánkkal, a magyarországinál kevésbé megosztott társadalmunkban még akár igaznak is tűnhetnek e felvetések. Ne éljünk folyton a múltban, ideje lenne túllépni már végre a gyászos emlékezetű december 5-én, milyen jó lenne végre a jövőbe tekinteni – mondhatják sokan. És bizony: tényleg jó lenne.

Mint ahogy jó lenne az is, ha a külhoni magyarok nemzethez való tartozása nem képezné időről időre fellángoló politikai viták tárgyát Magyarországon. De vajon van-e erre reális esély, ha Márki-Zay Péter mögött, mellett ott állnak mindazok, akik a 2004. december 5-ét kísérő gyűlöletkampány kitalálói, lebonyolítói voltak? Vajon avíttnak számít-e a „gyurcsányozás”, vajon sértett múltba révedés-e csak a 2004. decemberi népszavazás felemlegetése akkor, amikor azt látjuk, hogy a Márky-Zay Péter mellett, mögött álló pártok közül a legerősebb éppen az a Demokratikus Koalíció, amelynek elnöke maga Gyurcsány Ferenc, aki nem csak 2004-ben uszított magyart a magyar ellen, hanem azóta is következetesen igyekszik a külhoni magyarok ellen hangolni a közvéleményt? Magyarországon április 3-án országgyűlési választásokat tartanak – bármit gondoljunk is Márki-Zay Péter személyéről, végső soron mégiscsak arról szól a megmérettetés, hogy mely párt hány képviselőt küldhet a parlamentbe. Márpedig az előrejelzések szerint a budapesti parlamentben a Fidesz után a legnépesebb frakciója a DK-nak lesz, a hatpárti összefogás legerősebb embere így a választások után Gyurcsány Ferenc lesz.

Ennek tükrében pedig aligha lehet fideszes propagandának minősíteni a „gyurcsányozást”, mint ahogy 2004. december 5. emlegetése sem múltban élésről, a sérelmeinken való felülemelkedni képtelenségről árulkodik – sokkal inkább szól a jövőnk iránti aggodalomról.