A magánszférában dolgozók – azok, akik az állami alkalmazottak bérét is megtermelik – nem engedhetik meg a sztrájkolás luxusát, akkor sem, ha fizetésük messze alulmarad azokénál, akiknek sikerült megfogniuk egy jó kis állami állást. Persze, az elszabadult energiaárak, infláció miatt valószínű már az a bizonyos több sem nagyon elég.

A tanárok felháborodása érthető, hisz mindig ők az áldozatok, akiknek törvénybe és költségvetésbe foglalt fizetésemelését újra és újra halasztják, s ha mégis odadobnak valamit, az csak töredéke a korábban szavatoltnak. A 2020 szeptemberére ígért 16 százalékos növekedést addig napolták, míg idén januárra 4,5 százalékra fogyott, a tanügyminiszter jogosnak tartja a felháborodást, a pénzügyi tárca vezetője azonban csak a vállát vonogatja: ennyi jut. Kedden négy órán át tárgyaltak a szakszervezetek a kormány képviselőivel (jelen volt még a miniszterelnök is), de csak annyira jutottak, hogy megoldást kellene találni.

Annál furcsább viszont a prefektúrai alkalmazottak tiltakozása. Egyórás figyelmeztető munkabeszüntetésük nem nagyon fogja megrázni az országot, hisz az átlagpolgár számára nehezen értelmezhető tevékenységük súlya és fontossága. Ellenőrzik az önkormányzatokat, a kormánynak alárendelt intézményeket, s úgy tűnik, legnagyobb bánatuk az, hogy kisebb bért kapnak, mint azok, kiknek munkáját árgus szemmel kell követniük. A Romániára oly jellemző mentalitásnak – mindenkit figyelni kell, mert ha nem biztosan meglopná, becsapná az államot – köszönhetik létüket, nálunk Háromszéken 54 alkalmazott igyekszik helytállni ebben a „küzdelemben”. Csak élelmiszerpótlékként annyit kapnak (806 és 1054 lej közötti összeget), mint máshol egy fél fizetés, és bizony, sokan irigykedve szemlélik az oly fontos munkájukért járó „alacsony” béreket: a kormánybiztosi hivatalban a legtöbben, 16-an 3000 és 4000 lej közötti összeget visznek haza havonta, emellett élelempótlékot is kapnak, ennél valamivel kevesebben keresnek 2000 és 3000 lej között, kilencen kapnak 4000 és 5000 lej közötti fizetést, négyen keresnek 6000 lej felett. Persze ha azt vesszük figyelembe, hogy a szomszédos megyei vagy városi önkormányzatnál dolgozók másfélszer vagy akár kétszer ennyit is kereshetnek, felháborodásukat jogosnak is vélhetnénk. A tanárok ismételten halasztott béremelését látva azonban mégis visszásnak tűnik, kit miért, mennyire fizetnek meg ebben az országban.

Nagyon torzzá váltak Romániában az állami és magáncégeknél dolgozók fizetései közötti különbségek, és ez elsősorban a Dragnea-féle kormányok politikájának köszönhető. Osztogattak, emeltek, hisz nem a saját zsebükből tették, az állam és a járvány által kizsigerelt versenyszféra pedig már a járvány előtt sem tudott ezzel lépést tartani. Az infláció egyre dühödtebben vágtáz, béremelés azonban, van akinek jut, van akinek járna, de a többség még álmodni sem nagyon mer róla. Tiszta szerencse, hogy a hivatalos szólamok szerint egyre jobban élünk.