A jelenlegi esztendő telét is szerették volna elűzni, itt télűzési farsangnak is szokták nevezni a rendezvényt. A tél hozhatott volna több csapadékot a földekre, s elhagyhatta volna valahol a járványt. A hagyománytól azonban nem tértünk el – magyarázta Szigyártó András –, Szabó Szilamérral szórtuk az ez évi jókívánságokat a családokra, a kapun belül lévő jószágokra, vagyonra. Sok kapu megnyílt, pedig az emberek még mindig a vírus félelme alatt élik mindennapjaikat.

A fúvószene hallatára mégis kimerészkedtek a kapuk elé, ki örömére, ki bánatára. Könny is hullt ott, ahol elhalt fúvósra vagy farsangolóra emlékeztek egy-egy kedvenc hallgatóval vagy nótával. A fiatalok pedig láthatták, hogy milyen az alsó-háromszéki hagyomány, mert ők fogják örökölni, nekik kell továbbvinni.

A kapus gazdák is kitettek magukért: pánkó és csöröge, finom meleg tea, kávé és erősebb háziszőttes volt a kínálmáció. A kultúrotthon udvarán a farsangoló sereget húsos tokány várta, melyet ifj. Váncsa Béla készített. Szigyártó szószólóként mondott köszönetet a vendégváróknak. „Jövőbe is jöjjetek fiaim, várlak” – mondta a 88 éves Truczki Magdus néni, akinek édesapja és testvére is zenekari tag volt. A református lelkész pedig kitartásra bátorította a fúvósokat: „egy ilyen zenekar a falu szíve tud lenni!”

Kőröspatakon a farsangi falujárást az önkéntes tűzoltók szervezték a Kálnoki Rézbanda ’12 közreműködésével: fúvószene nélkül nem farsang a farsang, ott is követték a hagyományt. „Idén is kivonultunk az egykori tűzoltó parancsnokunk sírjához a kőröspataki unitárius temetőben, ahol ismét elhangzott Váncsa Gyuri bácsi parancsnok nótája, az Eresz alatt fecskefészek...” –  folytatta Szigyártó András. A falun átutazó vendégek sem voltak restek megállni, érdeklődni, fényképezni és dicsérő szavakat mondani a hagyományért.

Kőröspatakon összekeveredett a farsangolás a temetéssel, utolsó útjára kísérték a 92 éves Nagy Karcsi bácsit, aki évekkel ezelőtt több alkalommal lovasfogatával szállította az önkéntes tűzoltókat farsangjáráskor. Farsangolókként részvételtek, és két hallgató nótával tisztelgett a zenekar a sír mellett.

A 90. éves özv. Asztalos Marika néni a kapuban állt, kiáltottuk, hogy jövőben is jövünk, ő pedig azt válaszolta „jó, akkor is várom”! – számolt be róla Szigyártó András, hozzátéve: „Nem fejezhetem be tudósításomat anélkül, hogy ne mondjam el, az önkéntes tűzoltók a januárban tűzkárt szenvedett családok számára ezer lejes adományt juttattak el Kommandóra, szót váltottak a polgármesterrel, a pénzt pedig átadták a hivatalos személynek.”